A múlt hét végén Csíksomlyón az Ezer Székely Leány Napja találkozó 90. évfordulóját ünnnepelték. A közösségi média közvetítette eseményen azonban több olyan adat-időpont is elhangzott, amely eltér a kilenc évtized történelemhű krónikájától. Ezért, a hitelesség kedvéért, mai jegyzetemben dióhéjban összefoglalom a rendezvény történetét.

Az 1920-as évek végén kezdtek kibontakozni Csíkszeredában a székely népviselet, a néptáncok, hagyományok, szokások felelevenítését, népszerűsítését célzó mozgalmak.” Minden értelmiségi – aki tehette – munkakörében e területen tevékenykedett.” jellemezte ezt az időszakot az 1929 őszén rajztanárként Csíkszeredába került Vámszer Géza, társadalomkutató. Felismerte a székely népi hagyományok identitásőrző szerepét az 1901-ben született Domokos Pál Péter, a későbbi néprajztudós is, 1926 őszétől a csíkszeredai tanítóképző tanára. A korabeli társadalmi háttérre az egyik legnevesebb csíksomlyói ferencrendi szerzetes, a zetelaki származású Páter Boros Fortunát világított rá: “Székely lányaink útja a kenyérért a Regát felé irányult írta visszaemlékezéseiben. Bukarest, Galac, Brăila és más nagyobb városok egymásután nyelték el a székely ifjúságot, félő volt, nehogy a ruhával az erkölcsök is megromoljanak, ezért kellett a hazahívó szó.”

A fiatal értelmiségiek hagyományápoló valamint a ferencesek vallás- és erkölcsmentő törekvései támogatásra találtak a Szociális Testvérek Társasága, a Szürke Nővérek és a Katolikus Nőszövetség munkájában, így alakult ki egy olyan nagyszabású rendezvény megtartásának a gondolata, amely a népi hagyományok felelevenítésével az erőteljes vallásosságon is alapuló székely közösségi identitást erősíti.

Az eredetileg 1931. május 31.-re tervezett találkozót a korabeli romániai választások miatt június 7.-re halasztották. 1932. május 29-én második alkalommal is megrendezték az ünnepséget.

A korabeli romániai hatóságok azonban nem nézték jó szemmel a két világháború közötti erdélyi magyar önszerveződésnek ezt az újabb jelét és a Brassói Lapok 1934 július 4-én már ezt írta: “Az ezer székely leány napja Csíksomlyón vasárnap nem mehetett végbe simán, mert szuronyos csendőrszakasz és a csikszeredai tűzoltóság vonult ki a lányok ellenőrzésére s a csendőrség önhatalmúlag szétszedte a pódiumot, hogy az előadásokat ne lehessen megtartani.” 1935-ben mint nem kizárólag vallásos jellegű eseményt a találkozót már be is tiltották.

A második bécsi döntés nyomán Észak-Erdély és vele együtt a Székelyföld újból Magyarország részévé vált. A Magyar Távirati Iroda 1940. október 10.-i tudósítása szerint a székely leányok hagyományos ünnepére már előző nap tömegesen érkeztek a résztvevők, sokezer székely leány és legény sereglett össze Csiksomlyón. A háborús körülmények miatt azonban 1942-től elmaradt a folytatás, majd a rákövetkező kommunista berendezkedés egyértelműen betiltotta az Ezer Székely Leány Napja találkozót.

Az 1989-es romániai rendszerváltás után László Pál, Csíkszereda kinevezett polgármestere kezdeményezte az újjászületést, ő viszont néhány hónap múlva tragikus hirtelenséggel elhunyt. Ezt követően, 2020-ban, csupán a világjárvány szakította meg a folyamatot, az idén, szabadtéren azonban jóval rövidebb műsorral és kevesebb résztvevővel ugyan, de ismét teljes fényében ragyogott az ünnep, a kilencvenedik évforduló.