Ha nem is érti, de érzi az ember – vallják mai adásunk vendégei.
Napjainkra ahhoz szoktunk hozzá, hogy mindent, észszerűen szemlélve, szavakkal fejezzünk ki, és ezt elvárjuk önmagunk mellett másoktól is. Csakhogy a tudatosan elérhető részünk pusztán a felszín. Nem hatolva mélyebbre gyakran elveszünk a külsőségekben. Vannak dolgok, amelyeket lehetetlen kimondani, beszédben átadni, nagyon nehéz, mert túlságosan mélyről és régről törnek elő.
![](https://www.bukarestiradio.ro/media/2021/05/Antal-Esztor-belso-kicsi.jpg)
Ma, amikor a pötyögésen és a telefonon való görgetésen kívül alig használjuk valamire a finommotorikánkat, egyre többen élik meg örömforrásként az alkotást. Ez nem véletlen, mert az alkotás bármilyen formája (fonás, faragás, kötés, formázás) a lelki egészségünkre mindenképp jó hatással van. Neuropszichológusok szerint ezért a jutalomért a kézműves tevékenység közben felszabaduló dopamin felelős. A kézműveskedés végén érzékelhető “képes vagyok rá”-tapasztalat az életünk többi területére is kihatással bír. Nem kell tehát kétségbeesnünk akkor sem, ha a „nagy mű” készítése közben úgy érezzük, sosem lesz belőlünk mester. Annak értékét, ami végül kikerül a kezünk közül, javarészt az alkotásba fektetett munkának az élménye adja.
![](https://www.bukarestiradio.ro/media/2021/05/Antal-Imola-belso-kicsi.jpg)
Mai adásunk vendégei (a Népművészet Ifjú Mestere és Junior Príma díjas) Antal Imola és Antal Eszter, egy csobotfalvi testvérpár, akik közösen szőnek. Azaz már csak részben, mert a közelmúltban saját szövőműhelyt alapítottak, mégis együtt kézműveskednek. Hogyan lehetséges ez? – a mai félórában kiderül.
Hallgassa meg a műsort!
![](https://www.bukarestiradio.ro/media/2021/05/belul-nagy.jpg)