A közelmúltban jelent meg Magyarországon az egykor népszerű rádiós és televíziós műsorvezető, Kepes András könyve, A Boldog hülye és az intelligens depressziós címmel.
A kötet magán viseli a szerző újságíró múltját. Műfaji besorolása épp ezért nehéz, mert van benne ismeretterjesztő szinten pszichológiai irodalom, kultúrtörténet, önéletrajz és családtörténet, de leginkább egy televíziós (vagy rádiós) műsorhoz hasonlít, amelyben a szerző látszólag szabadon csapong, élvezetesen fűz egybe statisztikai adatokat, emlékeket, megfigyeléseket, idézeteket, hogy aztán az egész mégiscsak összeálljon a valóság és az élet valamiféle értelmezésévé. Sajtómunkásoknak kötelező olvasmánnyá tenném.
A cím kissé kommersz és közönségcsalogató. Szerencsére a könyv már nem az, sokkal több van benne annál, amit a borítón látható felirat ígér. Alaptémái: a boldogság, szerelem, karrier, szenvedély a különböző életkorokban. A szerző imponáló műveltségét ebben a témában saját gazdag élettörténete is kiegészíti. A 72 éves Kepes András háromszor nősült, hat vagy hét gyereke van (belezavarodtam olvasás közben), élt Argentínában, az Egyesült Államokban, volt rákos beteg, a halálhírét is keltették, de aztán felépült, ismét megnősült és bejárta a fél világot, tehát van mit mesélnie.
És mesél is. Önfeledten, felszabadultan, gördülékenyen. Mint vérbeli újságíró, pontosan tudja, hogy az olvasót egy pillanatra sem lehet untatni. Minden sztori élvezetes, de pont ott fejeződik be, amikor még nem untuk meg, sőt még szerettünk volna ezt-azt megtudni, de nem lehet, mert máris jön a következő téma, a következő szöveg, lebilincselő stílusban, könnyeden, humorosan, hogy aztán egyszer csak ráébredjünk a mondanivaló súlyosságára. Épp csak megjegyezzük, és Kepes máris ráncigál bennünket tovább más világtájakra, más bölcsességek után kutatva.
A szerző pszichológiai, pedagógiai téziseit, történetek, kutatási eredmények ismertetése teszi hitelessé, ráadásul úgy, hogy egy pillanatra sem tűnik száraz vagy elvont tudományos fejtegetésnek. Olvasás közben még az is felvetődött bennem, hogy ha Kepes András írná a tankönyveket, akkor minden bizonnyal a magyar diákok a PISA felméréseken nem kullognának az európai mezőny utolsó harmadában. Kepes titka az, hogy nem az ismeretanyag átadására, hanem az érdeklődés felkeltésére koncentrál. Emberivé, érthetővé teszi a tudományt, s ez könyvének a lenyűgöző stílusa mellett talán a legnagyobb erénye.
Tudom azonban, hogy kedves hallgatóim azt várják tőlem, hogy áruljam el: boldog-e a hülye és intelligens-e a depressziós? Nos, mint az életben minden, ez is sokkal bonyolultabb. A könyv viszont rávilágít a boldogságot a boldogtalanságtól megkülönböztető legfontosabb tényezőkre. Hadd idézzek itt néhány fejezetcímet, amelyek maguk is idézetek: „A szenvedés gyökere a szellemi vakság”, „Papa, ha néha nemet mondtál volna, attól még szerettünk volna”, A valóság alaptermészete a bizonytalanság” És a végére hagytam Ruminak, a 13-ik századi perzsa költőnek a gondolatát „Tegnap okos voltam, így meg akartam változtatni a világot. Ma bölcs vagyok, így megváltoztatom magam”.
Tudom, a romániai közönség számára nehezen hozzáférhető a könyv, de adok egy tippet. A különböző online könyvkereskedések elektronikus formában is árulják és olvasóra, számítógépre, laptopra, telefonra potom áron letölthető. Én is így olvastam el.