Angliában megkezdődtek a koronavírus elleni oltások, s rövidesen az Egyesült államok is sorra kerül. Ők a Pfizer nevű gyógyszeripari cégtől kapják az oltóanyagot. Ezt követi majd Európa. Oroszországban is zajlik  a kampány, ott már több ezer embert beoltottak. Akárcsak Kínában…

Mint a fentiekből is kiderül, nem mindegy, hogy melyik ország mikor kerül sorra. A műveletsort a WHO-nak kellene levezérelnie, de a világrendszer mai állapotában mindenki fut a saját érdekei után. 

Románia és Magyarország is az Európai oltóanyagra kötött szerződést, de hogy mikor fogja tudni érvényesíteni igényeit, az csak később fog kiderülni. Ezért Magyarország több vasat is tart a tűzben. Továbbra is igényt tart az európai szerződésekben lekötött mennyiségre, de az oroszokkal és a kínaiakkal, sőt az izraeliekkel is tárgyal. Amit  a nyugatiak tisztességtelen eljárásnak tekintenek… Az előbbi kettő oltóanyagait már a magyar szakemberek vizsgálják, s engedélyezésük feltehetőlen nem fog sokáig tatani. A Biontech és a Fizer német-amerikai vegyesvállalatok 1,3 milliárd oltószer mihamarabbi előállítását vállalták, melyet az amerikai Moderna cég újabb 500 millióval egészít ki.

Az elosztáson túlmenően azonban (ami országok közt és országokon belül is egy rendkívül problematikus kérdés) a szállítás is különösen súlyos gondokat okoz. Az oltóanyagnak ugyanis szinte minden esetben kontinenseket fölött kell rendeltetési helyére jutnia. S nem csak a légiszállítás rejt komoly veszélyeket, de a szárazföldi is. 

A kockázatok mindkét estben óriásiak. A szakemberek eddigi vizsgálatai szerint az oltóanyag 25 százaléka, azaz minden negyedik dózis megsemmisül. Az egyik legnagyobb gond az állandó nagyon alacsony hőmérséklet. A gyógyszert -50, illetve -60 fokon kell szállítani. S ha még tárolni is tíz napnál tovább kell, a hőmérsékletnek -80 fokra kell csökkennie. Ezt a nagy megerőltetést kevés konténer akkumulátora bírja. S az igényeket a külső hőmérséklet ingadozásai is befolyásolhatják. A szükséges konténerhőmérséklet megteremtése a járvány előtt is 2,3 milliárd euróba került. A mostani helyzetben ez az összeg megsokszorozódik.

A repülőgépek, de még a szárazföldi szállítóeszközök is erőteljes rezgéseket generálnak, melyek az üvegcsék károsodását okozhatják. Elég egy jelentéktelen repedés, hogy a dózis használhatatlanná váljon. 

Az esetleges lopásokról nem is beszélve, ezek a legszigorúbb ellenőrzés mellett sem zárhatók ki. Hiszen – ismétlem – emberéletek függenek attól, hogy kihez mikor juthat el az oltóanyag.

Ráadásul a repülőterek sem készültek fel ekkora konténer-mennyiség biztonságos tárolására és a szállítóláncokba való visszaforgatására. Magyarország szerencsére már a korábbi kínai kapcsolat során kénytelen volt megteremteni az ehhez szükséges depókat.

Meghatározó jelentőségű tehát a szállítás felgyorsítása és az oltások késedelem nélküli beadása. Ennek azonban emberi feltételei is vannak. Az oltást meg is kell ismételni, így aztán az emberi népesség 75 százalékának a beoltásához 15 milliárd dózis szükséges. Ez szinte emberfeletti munka, hosszú-hosszú hónapokra, sőt talán évekre van szükség hozzá. 

S akkor még az egyes államokon belüli morális, szakmai, politikai kérdésekről nem is beszéltünk.

Hogy ezek milyen súlyúak, azt az is jól jelzi, hogy Magyarországon kezdetben a legveszélyeztetettebb rétegeknek, főként a nyugdíjasoknak interneten kellett volna feliratkozniuk. Aztán kiderült, hogy a sorrendet semmiképpen sem lehet a véletlenre bízni. Marad az iratkozás, de a sorrendet csak közelítőleg befolyásolhatja. A németek máris törvénytervezetet készítenek elő, mely pontosan szabályozza a lehetséges sorrendet. Persze ez sem lehet tökéltes. Hiszen emberek vagyunk és emberéletekről van szó. S ki dönthetné el halálbiztosan, hogy kinek az élete értékesebb egy másikénál?