„A vállalkozó szó hallatán sokan még mindig az aktatáskás férfira asszociálnak, pedig egyre több a vállalkozónő, még ha sokan még mindig úgy hiszik, hogy a nő vállalkozása egyfajta hobbi, igazából a férfi a családfenntartó” – nyilatkozta az egyik interjújában Keveházi Kata, a Jól-lét Alapítvány vezetője.

Valószínűleg furcsának tűnhet egy ilyen téma ebben a rovatban, de hamarosan kiderül, hogy miért akartam beszélni erről. Minden év november 19-én van a vállalkozónők világnapja, amelynek ötletgazdája Wendy Diamond amerikai író, televíziós személyiség, számos vállalkozás alapítója.

Az ENSZ égisze alatt, a világ száznegyvennégy országában megvalósuló kampány legfőbb célja, hogy támogassa a nőket az üzleti életben, ugyanakkor felhívja a figyelmet a nők által képviselt társadalmi ügyek fontosságára. Magyarország egyébként idén egy háromnapos online programmal csatlakozott a kezdeményezéshez.

Természetesen még hosszasan mesélhetnék a virtuális rendezvénysorozat témáiról, de most nem ez a legfőbb célom. Ehelyett néhány dolgot idéznék a Hogyan adj el nőknek? című könyvből, amelyet bátran forgathatnak a vállalkozók, nemtől függetlenül. Felvetődhet a kérdés, hogy miért írt valaki több mint százharminc oldalt ebben a témában… A szerző, Pálfi Éva így válaszolt az előszóban: „A női célcsoport mást vár el a hirdetőktől, mint az eddig használt maszkulin marketingkommunikáció. És ez jó! Stílusában és tartalmában is sokkal hatékonyabban lehet úgy női vevőket szerezni, megtartani és továbbajánlásra bírni, ha pontosan ismerjük, mire rezonálnak, ha találkoznak hirdetéseinkkel, mi fogja őket motiválni, cselekvésre késztetni.” A szerző egyébként olyan cégeknek tervez vizuális marketinget, arculatot és webdesignt, amelyek nőknek adnak el.

És a cégek hogyan ösztönözhetik vásárlásra a nőket a hírlevelekben, a termékoldalakon, illetve a különféle hirdetésekben? Egyértelműen kell fogalmazzanak, hogy az esetleges vásárló tudja, pontosan mi a kínálat. Olyan stílusban kell velük kommunikálniuk, mintha szemtől szembe csevegnének. Ne próbáljanak kamuzni, vagyis átlátszó hazugságokkal, szándékosan hamis vagy pontatlan állításokkal, mellébeszéléssel áltatni őket. Kerüljék a sértő humorizálást, tartsák tiszteletben a női vásároló korát, óvakodjanak a szélsőséges kommunikációtól, ami egyrészt azt jelenti, hogy ismerjék meg a női vevőket, és amennyiben lehetséges, személyre szabott üzeneteket közvetítsenek feléjük. A következő pontot a könyvből idézem: „Ne erőltesd, hogy »Ide, lányok!«, »Csak miattatok van!«, mert ez olyan érzést kelt, mint amikor utánunk füttyögnek az utcán, és lehet, hogy pont az ellenkezőjét éred el vele, mint amit szerettél volna”.

Még számos ötletet sorolhatnék fel, de az időm véges. Talán csak annyival egészíteném ki a mai mondandómat, hogy a vállalkozónők világnapja megnevezés csupa kisbetűs, a vállalkozónő kifejezés pedig egybeírandó.