Kedves hallgatók! Amikor ez a jegyzetem elhangzik a Bukaresti Rádióban, akkor Önök már sokkal többet tudnak az Egyesült Államok elnökválasztásának várható eredményéről, mint én most, rövid idővel az urnák lezárása után. A szerda déli állás szerint Joe Biden 224, Donald Trump hivatalban lévő elnök pedig 213 elektorra számíthat, a győzelemhez pedig legkevesebb 270 közvetett választó szavazatára van szükség. Az állás nagyon szoros, egyelőre nem tudni kit választ Amerika. A végleges és hivatalos eredményekre valószínűleg még több mint egy hetet kell várnunk és az sem lepne meg, ha hosszú jogi huzavona után hirdethetnének csak elnököt az Újvilágban.

A mostani elnökválasztást nem véletlenül követte minden eddiginél nagyobb nemzetközi érdeklődés és a választási részvétel is rekordokat döntött. Donald Trump eddigi négy éves elnöksége ugyanis alaposan felkavarta az állóvizet. A milliárdos üzletember a politikába kívülről érkezett, ezért a Republikánus Párt több nagy tekintélyű vezetője is tartózkodással fogadta. Maga Trump viszont erényt kovácsolt a politikában és diplomáciában való járatlanságából. „Én nem olyan vagyok, mint azok!” – mondta ő, utalva arra, hogy nem része a korrumpálódott politikai establishmentnek, ellenkezőleg egy új hang a közéletben, aki az amerikai állampolgár érdekeit képviseli a különböző pártlobbikkal, vagy a gazdasági-pénzügyi-politikai oligarchák bábjaival szemben.

Csakhogy e szépen hangzó választási szlogenből semmi sem lett. Trump diplomáciai képzetlenségét, voluntarizmusával súlyosbította. Képtelen volt illeszkedni a többoldalú nemzetközi szerződésekhez, kilépett az iráni atomalkuból, a párizsi klíma-egyezményből, az Egészségügyi Világszervezetből, nem csatlakozott az ENSZ migrációs paktumához, felrúgta a közepes hatósugarú rakétákra vonatkozó – úgynevezett INF – szerződést Oroszországgal, sőt meglebegtette, hogy a NATO-ból és az ENSZ-ből is kilépteti az Egyesült Államokat. Valóságos kereskedelmi háborúba bonyolódott Kínával, ami önmagában még magyarázható, de az, hogy ugyanilyen okokból természetes szövetségese, az Európai Unió ellen fordult, már érthetetlen. Trump ügyködését a nemzetközi politikában nem az amerikai állampolgárok érdekei, hanem saját hiúsága ihlette, amint erre jól rámutatott volt nemzetbiztonsági tanácsadója, John Bolton az elnökről írt könyvében. Ezzel magyarázható, hogy az elnök a kiszámíthatatlanságot vitte be a nemzetközi kapcsolatokba, amely olykor rendkívül veszélyes következményekkel járhat.

Belpolitikai szinten Donald Trump azt bizonyította, hogy meglehetősen érzéketlen az emberi jogok kérdése iránt, ami pedig az amerikai politika alfája és ómegája. Ellenségesen viszonyult a bevándorlókhoz, nem határolódott el a különböző rasszista csoportosulásoktól, a különösen mély gyökerű intézményes rasszizmust közvetve bátorította azzal, hogy a rendőri túlkapások miatt kirobbant zavargásokat kizárólag közbiztonsági és nem társadalmi, szociális kérdésnek tekintette. Nem is nagyon tehetett mást, ugyanis az ő leegyszerűsítő szemléletével épp a privilégiumaikat féltő képzetlen fehér férfiak tudtak leginkább azonosulni, akik a nemi és faji diszkriminációban látták a tradíciók tiszteletét, megélését és fejlesztését. Trump arra példa, hogy a rendszeridegen politikusok szinte szükségszerűen sodródnak a szélsőjobb irányába. Nem véletlen, hogy az ő példája inspirált más öntörvényű, autokrata vezetőket is, mint például a brazil elnököt, Jair Bolsonarot, Benjamin Netanjahu izraeli, vagy Orbán Viktor magyar miniszterelnököt.

Az egyetlen terület, amelyen Trump sikeresnek tekinthető, az a gazdaság volt, azonban ennek eredményeit lenullázta a koronavírus világjárvány, s ezzel valószínűleg megpecsételődött az elnök sorsa.

Mit mondhatnánk azonban Joe Bidenről, akinek minden esélye megvan arra, hogy az Egyesült Államok 46-ik elnöke legyen. Nos, ő teljes ellentéte Trumpnak. Biden hűséges, tapasztalt és fegyelmezett pártkatona, aki azt követően, hogy a nagy gazdasági konszernek és korporációk a Demokrata Párt mellé álltak már csak azért is, mert a jelenlegi elnököt kiszámíthatatlannak tartják, az ő szempontjaikat követik. Ahogyan arra Dana Neacşu, a Columbia Egyetem tanára felhívta a figyelmet, a Demokrata Párt már nem az, ami Kennedy, vagy akár Jimmy Carter idejében volt, a bérből és fizetésből élő alkalmazottak képviselője. Ők immár a multinacionális cégek reprezentánsai, akik le akarják törni a hazai vállalkozókat, piacokat akarnak szerezni. Emlékezzünk csak, hogy romániai látogatásán milyen határozottan állt ki Joe Biden – akkor még alelnökként – a visszaéléseket halmozó Országos Korrupcióellenes Ügyosztály és annak üdvöskéje, a rossz emlékű, Laura Codruţa Kövesi mellett. Emlékezzünk arra miként pattogtatta az ostort Victoria Nuland a romániai politikusok feje fölött, azzal az alig burkolt céllal, hogy megtisztítsa az utat a Bechtel, a Ford és más amerikai cégek előtt Romániában.

Mindezt összevetve szerintem az amerikai állampolgárnak tegnapelőtt két rossz közül kellett választania. Hogy melyik mellett döntött, azt napokon belül megtudjuk.