Öt éve annak, hogy Angela Merkel, német kancellár elmondott egy nagyon fontos mondatot: meg tudjuk csinálni. Ez a három szó akkor rendkívüli jelentőséggel bírt. A humanizmus, az európai értékek és hagyományok győzelme volt a bezárkózás, nemzeti kizárólagosság, xenofóbia, gyűlölködés fölött. Ez a három szó azt jelentette, hogy Németország megnyitja határait a menekültek előtt és ezzel véget vet annak a káosznak, ami határainál, illetve Közép-Európa más országaiban kialakult.
Akkor néhány hónap leforgása alatt közel 2 millió menekült érkezett a 80 milliós Németországba, vagyis a helyi lakosság mintegy 2,5%-a. „Németország erős ország, meg tudjuk csinálni” – jelentette ki magabiztosan Merkel 2015. augusztus 31-én egy nemzetközi sajtóértekezleten s ezek a szavak azóta is visszhangoznak Németországban. A bátor politikai döntés miatt a Time magazin az év emberének nyilvánította Angela Merkelt, akit ugyanakkor kemény bírálatok értek nemcsak a szélsőséges Alternatíva Németországnak (AfD) részéről, hanem a koalíciós társ, a Keresztény-szociális Unió irányából is, s ez utóbbi majdnem a koalíció felbomlásához vezetett.
De lássuk milyen gazdasági és politikai következményei vannak 5 év után az elsősorban Szíriából, Irakból, Afganisztánból, de Albániából, Koszovóból és Eritreából is érkező menekültek befogadásának.
Mindenekelőtt meggyengült a német kormánykoalíció támogatottsága. A két évvel később, 2017 szeptemberében sorra kerülő választásokon patthelyzet alakult ki, a Kereszténydemokrata – Keresztény-szociális Unió egyedül nem tudott kormányt alakítani, a koalíciós tárgyalások a Zöldekkel és a liberálisokkal nem vezettek eredményre, s csak a választások után hat hónappal sikerült megvalósítani az úgynevezett Groko-t, vagyis a nagykoalíciót a szociáldemokratákkal, akik nehezen álltak kötélnek. A választási kampány fő témája a menekültkérdés volt, amellyel a radikális jobboldal defenzívába szorította Angela Merkelt, aki kénytelen volt elismerni, hogy hibákat is követtek el, de ugyanakkor a döntést a menekültek befogadásáról alapvetően helyesnek és szükségesnek minősítette.
Nemzetközi síkon a menekültek befogadása egyrészt megerősítette Németország tekintélyét, hiszen megoldotta azt válsághelyzetet, amellyel a többi államok nem tudtak megbirkózni, másrészt pedig Berlin vált a motorjává a menekültkérdés uniós szintű rendezésének. Ez utóbbit azonban Angela Merkel már nem tudta megcsinálni. A menekültek kvóták szerinti elosztására vonatkozó tervek rendre megbuktak egyes tagállamok ellenállásán. Európai szinten, de Németországban is megerősödött – legalábbis átmenetileg – a populista, szélsőjobboldali pártok befolyása. Az Alternatíva Németországnak 2013-ban még nem jutott be a parlamentbe, de 2017-ben már 12,6%-ot ért el és 94 képviselőt küldhetett a 709 tagú Bundestagba. Más kérdés, hogy a törvényhozásban gyakorlatilag semmilyen befolyással nem bírnak, egyetlen párt sem szövetkezik a szélsőjobb alternatívával.
Nem igazolódtak be azok a jóslatok, miszerint a bevándorlók veszélyeztetik az ország szociális biztonságát, felélik a nyugdíjasoknak, alacsony jövedelműeknek szánt támogatásokat, vagy, hogy elveszik a németek elől a munkát. Három évvel a kritikus 2015 után Németországban látványosan emelkedtek a családpolitikai kiadások, nőtt a gyermekek után járó támogatás összege, a nyugdíj és a betegbiztosítás, összesen 8,2 milliárd euróval emelkedett a szociális kiadások összege, úgy, hogy közben az államháztartás 54 milliárd eurós rekordtöbblettel zárt, tehát Németország egyáltalán nem roppant össze a szociális kiadások terhe alatt. Nem váltak be azok a jóslatok sem, miszerint a bevándorlók megváltoztatják az etnikai arányokat. A felmérések szerint nem csökkent a lakosság elöregedésének folyamata, a bevándorló nők nem szülnek több gyereket, mint a német nők.
Ugyanakkor azt is érdemes megemlíteni, hogy nemcsak a Közel-Keletről és Afrikából, hanem az Európai Unió országaiból is sokan telepedtek le Németországban. Románia e tekintetben toronymagasan vezet. Egy 2018-as felmérés szerint 238.824 hazánkfia él Németországban, messze megelőzve a lengyeleket és a bolgárokat. A német állam jelentős összegekkel támogatja a bevándorlók integrációját. Ennek eredményeként mind többen sajátítják el a német nyelvet és találnak megélhetést a munkaerőpiacon.
Öt évvel a nagy menekülthullám után minden jel arra utal, hogy Németország meg tudta csinálni.