A magyar érdekvédelmi szervezet akár az országos, akár a helyi választásokon voltaképpen pártbeli minősítést kap, senki nem fogja a kezét, rá van bizva, mi módon választja ki a jelöltjeit. Nyugodtan megtehetné ezt a területi irodákban, a különböző vezető testületekben, sőt akár maga az elnök is kinevezhetne néhány jelöltet, ahogyan az több román pártnál szokás, de az RMDSZ, immár az elmúlt választásokra is visszatekintve, úgy gondolta, jót tesz a demokráciának és a választási részvételnek, az eredményességnek, a tévedések elkerülésének, ha már a jelölés időszakában tágra nyitja kapuit és bárkinek felajánlja a közéletben való intézményesített részvétel lehetőségét. Lakosságfüggvényű, adott aláírásszámot kellett megszerezni ahhoz, hogy valaki felkerüljön az előválasztási névsorba, de ez nem bizonyult  túlságosan nehéz akadálynak. Ha valaki a kisebb településeken meglátogatta a szomszédait, és körbejárta nem is túlságosan kiterjedt rokonságát, már eleget is tehetett ennek a kritériumnak. Jónéhány kisebb településen az előválasztásokat nem is előzte meg semmiféle kampány, nem így történt viszont Csíkszeredában, ahol négy ciklust maga mögött hagyó polgármester valamint RMDSZ parlamenti képviselő állt be a választási ringbe, és két alapvetően eltérő szempontból igyekezett felhívni magára a figyelmet. Az egyik az eredményekre, a folyamatosságra, a stabilitásra összpontosított, a másik pedig a további, jóirányú változások igéretét helyezte előtérbe, anélkül, hogy tagadta volna az eddig megtett utat. Következésképpen Hargita megye székhelyén az elmúlt hetekben tapasztalni lehetett majd mindent, ami általában a politikai  kampányok kelléke. Sorozatos sajtóértekezletek, szórólapok, időszakos újságok, olyan viták, amelyeket a világháló is közvetített, de mindenekelőtt igen élénkké és vizuális elemekkel alaposan megtűzdeltté vált a közéleti csatározás a közösségi oldalakon, bizonyítva, hogy 2016-hoz képest igen fontos szereplővé lépett elő az a húszas-harmincas nemzedék, amelynek tagjait a legbiztosabban ezekkel a modern kommunikációs eszközökkel lehet elérni. Föltétlenül a polgármesterjelöltek javára kell írni, hogy néhány finomabb célzáson kívül övön aluli ütésekre nem került sor, a személyeskedéseket majdhogynem teljesen elkerülték, és az is javára szolgált a kampánynak, hogy csak egyszer-kétszer lépett ki az országos politika színterére, legnagyobb részt megmaradva a különböző városgazdálkodási és helyi társadalmi kérdéseknél. Csíkszeredában négy esztendővel ezelőtt is tartottak előválasztásokat, de ez csupán a városi tanácsosok rangsorolása tekintetében volt érdekes, akkor közel kettő ezren mentek előválasztani. A nagy kérdés most az, hogy az idei, sokkal élénkebb kampány, immár két polgármester jelölttel, vajon nagyobb tömeget tud megszólítani holnap, szombaton, reggeltől-estig, a harminchét ezer lakosú városban, ha pedig igen, akkor kinek kedvez? Ami pedig a tanácsosokat illeti, a két polgármesterjelölt mögött két csapat áll, de szinte bizonyos, hogy az előválasztás, amely a bejutásra esélyes  tizenhármat állapítja meg, alaposan összekeveri majd őket. Holnap, késő este, már jóval okosabbak leszünk. És figyelhetjük az elmaradhatatlan utórezgéseket és visszhangokat.