Bernád Rita—Magdolna pedig előszavában, amelynek címe: A nagy püspök barátsága egy nagycsaládos édesapával, megállapítja: a vallási szertartásokat „az ember igazi szeretete hitelesíti”. – Ez az, amit meg kellene tanulnia Márton Árontól minden papnak. És akkor a hívő is jobban bele tudna kapcsolódni a misébe, a litániába – tényleges résztvevőjévé válna a szertartásnak –, ami, magunk is tanúsíthatnánk, ritkán fordul elő.
Márton Áronról már elég sokszor hallottunk, de ki volt Árvay Árpád? Egy nyolc gyermekes szatmári család fia volt, aki egy ideig újságíróként dolgozott Nagyváradon, majd Bukarestbe került és regényeket, verseket írt. A szocializmus hajnalán őt is bebörtönözték, akárcsak Márton Áront. Négy évig sínylődött Kolozsváron a börtönben, majd pedig kiszabadulása után mindössze 12 órával levelet írt Márton Áronnak, amelyben megköszönte, hogy a püspök úr „hatékonyan és hűségesen imádkozott érte”, aminek eredményeként túlélte a kommunista rabtartók kedveskedéseit és élve kiszabadult a börtönből. Vagyis Márton Áronnak, aki szintén ugyanebben az időszakban raboskodott egy másik kommunista börtönben, volt ideje arra, hogy Árvay Árpádért imádkozzék, hogy ne csak magával, a saját szenvedéseivel foglalkozzék. Érdemes megjegyezni ezt!
De arra sem árt odafigyelni, hogy amikor Árvay Árpád a római katolikus egyház dogmatikájáról és tanításairól szóló könyvet kért a püspök úrtól Székely Károly bukaresti református lelkész számára, aki ökumenikus összehasonlító tanulmányt akart írni, Márton Áron azonnal két könyvet küldött. Nem zavarta őt az, hogy egy református lelkész fogja használni azokat. Vagyis Márton Áron az ökuménia híve volt már akkor, amikor más katolikus papok még hallani sem akartak róla.
De Márton Áron püspök úr sokat olvasott, nagyon szerette az írókat és a költőket is. Személyes kapcsolatot tartott velük, például Illyés Gyulával. Vagy ő eskette meg a protestáns Kányádi Sándort katolikus menyasszonyával. Nyitott volt, őszinte volt a hozzá fordulókhoz. Árvay Jolán, Árvay Árpád leánya is felkereste a püspök urat, és a találkozásuk után ezt vallotta: „Tele lettem ragyogással /…/, annyi jóban, szépben, örömben volt részünk /…/. Azóta lángol a lelkem, hogy e sok szépet újra láthassam, beszélgethessek bátran és nagy szeretettel.”
Márton Áron különleges és nagy hatással volt a hozzá fordulókra. Olyan hatással, amilyennel csak egy szent lehet.