Hirtelen ment el, alig volt 51 esztendős. Fiatalabb volt mint én most. Amikor megismertem idősnek tűnt számomra. A laphoz huszonvalahány évesen kerültem, egyedül voltam az akkor ridegnek tűnő Csíkszeredában, s a helyiek a nem csiki hangsúlyomon mosolyogtak. Ugyanúgy mint mikor első osztályos koromban, hévízi iskolánkban megjelent két új osztálytársunk.
Tanács és sapkák
Amikor e sorokat írom Románia hivatalosan még nem döntötte el, hogy részt kíván-e venni az Egyesült Államok elnöke által gründolt…
Tovább...Drága kultúránk
Az individualista értékek terjedésével szokás magyarázni, hogy meggyengült a kollektív identitás és fellazultak a közösségek. Egy nemrég megjelent esszé szerzője…
Tovább...Kisajátítás
Évtizedek óta téma, hogy a nagyobb közúti infrastruktúra-beruházások elkerülik a Székelyföldet. És több évtizedes az autópálya iránti igény is: ma…
Tovább...Ne vizezd a szemedet hiába!
Az ember soha nem tudja, mibe ütközik, mikor folytathatja, amit elkezdett, mikor támadnak fel az emlékei. Megrendeltem Ion Codru-Drăgușanu Erdélyi…
Tovább...