Mielőtt erről a döntésről beszélnék engedjék meg, hogy néhány szóban általánosan is elemezzem a szolgálati nyugdíjakat, ami a közbeszéd egyik érzékeny témája az utóbbi időben. A szolgálati nyugdíjaknak a közhiedelemmel ellentétben nincs egy egységes rendszere. Kezdetben csak a katonai szolgálati nyugdíjak váltak ki az állami nyugdíjrendszerből a 2001/164-es számú törvény alapján. A katonai nyugdíjak különleges státusát a törvényhozó azzal indokolta, hogy a fegyveres testületek dolgozói fokozott kockázatnak, fizikai és pszichés megterhelésnek vannak kitéve, ugyanakkor életük sokkal kötöttebb, tevékenységük összeférhetetlen más munkával, s ezt valamiképp kompenzálnia kell a társadalomnak. Az állami katonai szolgálati nyugdíjaknak még viszonylag egységes rendszere van. Ezután viszont különböző külön törvények alapján sorra jelentek meg a bíráknak és ügyészeknek, az Alkotmánybíróság tagjainak, a képviselőknek és szenátoroknak, a számvevőszék tagjainak, a diplomatáknak, majd az említett intézmények alkalmazottainak a szolgálati nyugdíjai.
Ami a szolgálati nyugdíjak gazdasági, költségvetési vonatkozásait illeti, az nem túl jelentős. Jelenleg Romániában 9.087 személy részesül szolgálati nyugdíjból, ami az összes nyugdíjasnak a 0,18 százaléka. Az Országos Nyugdíjpénztár adatai szerint a szolgálati nyugdíjak kifizetése havonta 83.926.987 lejt emészt fel a költségvetésből, ami nem teszi ki az állami nyugdíjalap 0,3 százalékát.
Az igazi gond a szolgálati nyugdíjakkal nem anyagi, hanem jogi, erkölcsi természetű. Jogi értelemben a szolgálati nyugdíjak nem tartják tiszteletben az arányos hozzájárulás elvét, ami mindenfajta társadalombiztosítás egyik alapvető princípiuma. Erkölcsi értelemben a szolgálati nyugdíjak komoly méltánytalanságot eredményeznek. Mindenekelőtt diszkriminációt jelentenek a nyugdíjasok között, ugyanakkor a szolgálati nyugdíj halmozható a rendes állami nyugdíjakkal, ami még tovább növeli a különbséget a különböző kategóriájú nyugdíjasok között. Elvi alapon is nagyon nehezen indokolható a szolgálati nyugdíjak léte, hiszen egyes állami alkalmazottak vagy tisztségviselők nagyobb fizikai vagy szellemi igénybevételét, lemondásokkal járó státusukat a magasabb bérekkel és nem a magasabb nyugdíjakkal kellene honorálni. Itt jegyzem meg, hogy a szolgálati nyugdíjak intézménye abban a formában, ahogyan Romániában működik egyetlen más európai országban sem található meg.
Ezek után térjünk vissza a kedden a törvényhozás munkaügyi bizottságában elfogadott törvényre. Amennyiben a jogszabály ezen változatát a Képviselőház plénuma is elfogadná, akkor megítélésem szerint nem sikerült elvi megoldást találnia a szolgálati nyugdíjak kérdésére. Semmi sem indokolja ugyanis, hogy a katonai nyugdíjak érintetlenek maradjanak, miközben az egyéb szolgálati nyugdíjakat megszüntetik. Ha ugyanis elfogadjuk – az előbb említett okok miatt – hogy a szolgálati nyugdíjak bevezetése méltánytalanságokat eredményezett, akkor ezek a katonai nyugdíjak esetében továbbra is fenn fognak maradni. A döntés ugyanakkor pusztán gyakorlati szempontból sem indokolt. A katonák és rendőrök bérezése országos viszonylatban átlagon felüli, ami azt jelenti, hogy nyugdíjuk is magasabb az átlagosnál, miért kellene ezt még a költségvetésből megtetézni? Arról már nem is szólok, hogy a katonák és a rendőrök 45-50 éves korukban nyugdíjba vonulnak, vagyis olyan életkorban, amikor még aktívak és találhatnak egyéb kereseti forrást, amiből a nyugdíjaikat kiegészíthetik.
A Nemzeti Liberális Párt és parlamenti szövetségesei a kormányváltás előtt azt ígérték, hogy 30 napon belül eltörlik a különleges nyugdíjakat. Nos, az Orban-kormány beiktatása óta 46 nap telt el, s egyelőre híre sincs a kérdés elvszerű rendezésének.