Barátai időközben más életcélt találtak maguknak. Steve azonban kitartott az eredeti célkitűzés mellett. Biokémikussá, ezen belül is az örökletes anyag, az úgynevezett DNS kutatójává vált. S több mint harminc éves kutatómunkáját mára siker koronázta. Ha az örök élet titkát nem is sikerült megfejtenie, a várható élettartam – nem kevésbé érdekfeszítő kérdését, úgy tűnik,  igen. Az öregedés tempójának és mechanizmusainak tisztázására, s ily módon a várható életkor viszonylag pontos megjóslására alkalmas, úgynevezett biológiai weckert hozott létre, mely – akár egyetlen vérvizsgálat nyomán is – plusz-mínusz 3,6 éves hibahatárral képes meghatározni az egyén naptári és biológiai életkora közti különbséget. Ebből a különbségből viszonylag könnyen meghatározható az öregedés tempója, s ennek alapján – 5 éves hibahatáron belül – a vizsgálati személy várható életkora is.

Akinek biológiai életkora alacsonyabb a naptárinál, az meghosszabbodott élettartamra, akinél hosszabb, az rövidebbre számíthat.

Több – száz éves, vagy afölötti – férfi és nő biológiai életkorának leolvasása azt mutatta, hogy az illetők biológiailag legalább 20 esztendővel fiatalabbak annál, mint amit személyazonossági irataik mutatnak.

Közismert, hogy az emberi szervezet fejlődése egy mindannyiunk génjeibe beleírt, a legapróbb részletekre is kiterjedő programon alapul. Ennek a genetikai programnak a „szövegét” génjeink négy alkotóelem sorrendje alapján rögzítik. A genetikai mondatok (egészen pontosan „utasítások”) jelentését a szakma által – A, T, C és G betűkkel jelölt – bázisok, az adenin, a timin, a citozin és a guanin sorrendje határozza meg.

Steve arra ébredt rá, hogy azokban az esetekben, amikor a szövegben a citozint guanin követi, a „jelkapcsolathoz” a sejt egy kémiai markert, úgynevezett metilcsoportot társít. Steve-nek 353 ilyen metilcsoportot sikerült azonosítania, melyek világos információkat közölhetnek a vizsgálati személy biológiai életkoráról, implicite öregedésének üteméről. Az öregedés tempóját azonban – a már korábban is ismert epigenetikai mechanizmusoknak megfelelően  a gének működését – az eredeti darwini hipotézistől némileg eltérően – a külvilágból jövő hatások: a stressz, az étkezési szokások, a sport, a dohányzás is befolyásolják. Világosabban: a sejt a környezeti hatások befolyására  a genetikai szöveg bizonyos szekvenciáit elnémítja (más szóval kikapcsolja), másokat bekapcsolja, s ezzel magát a sokáig megmásíthatatlannak tartott genetikai szövegeket is („értelmesen”) módosíthatja. Az agyi neuronsejteknek egyébként sincs szükségük a teljes genetikai információra, csupán azokra a „szövegrészekre”, melyek az általuk éppen vezérelt szervek (szív, vese, máj, hasnyálmirigy, stb., stb.) szempontjából éppen szükségesek. Vannak környezeti hatások, melyek közvetlenül módosíthatják magát a „DNS-szöveget”, s ezzel sokszor fatális genetikai hibákat idézhetnek elő. De ez merőben más dolog. Az epigenetikai jellegű, tehát a környezet által a genetikai kódra gyakorolt hatások viszont a fentekből következően jobbára jótékonyak. A sport, az egészséges étkezés, a házastársi harmónia, ha nem is fordíthatják visszájukra, de számottevően lassíthatják az öregedés tempóját. A stressz (a családi vagy a munkahelyi kudarcélmények), a túlsúly, a dohányzás ellenben felgyorsíthatják.

Egyébként az egyes szervek sem ugyanabban a tempóban öregszenek. A női mell használódik el a leghamarabb, s kisagyunk tart ki a legtovább. A nemek közt is van különbség, de ez már a férfiak és a nők átlagéletkorában kimutatható szignifikáns statisztikai különbségekből is régóta ismeretes.

Steven „biológiai csergőórája” a „DNAmGrimAge” nevet viseli. De nem mindenki számra hozzáférhető. Kereskedelmi forgalomba való hozatala ugyanis kiszámíthatatlan társadalmi hatásokkal járhatna. Horvath adatainak ismeretében sokan visszaélhetnének előnyükkel, mások meg az átlagosnál korábbra várható halál biztos tudatában felelőtlenségeket követhetnének el. Azoknak esetében azonban, akik rászorulhatnak némi epigenetikai kiigazításra, a módszer valóban gyümölcsöző lehet. S a biológiai életkor letagadásának is elejét lehet venni. (Például az önmagukat fiatalabbaknak valló iratok nélküli bűnözők leleplezésének vonatkozásában.) Az esetleges – majdani – genetikai beavatkozásokról nem is beszélve.

Következésként ezzel is, mint minden radikális felfedezéssel, csínján kell majd bánni…