Ma a magyar fotográfia napját ünnepeljük annak emlékére, hogy 1840-ben ezen a napon készült először fénykép Magyarországon, egy nyilvános rendezvényen.

Százhetvenkilenc éve a Magyar Tudós Társaság nagygyűlésén a jeles matematikus, Vállas Antal előadást tartott arról, hogy „miként lehet fénysugarak segítségével maradandó képet alkotni egy ezüstözött rézlemezre, amelyet megvilágítás előtt fényérzékennyé tettek. Ugyanakkor bemutatta az első magyarországi dagerrotípiákat, amelyek a Dunát és a magyar királyi várat ábrázolták.

Most pedig térjünk vissza a bevezetőben is említett, görög elemekből alkotott fotográfia szóhoz, amelyet egyre inkább kiszorít a belőle rövidült, fénykép jelentésű, hosszú ó betűvel írandó fotó. Ezt a Nyelvművelő kéziszótár szerint – amennyire lehetséges – próbáljuk magyarítani, vagyis használjuk helyette a fényképet. Az ugyancsak gyakran emlegetett fotóst felválthatjuk a fényképésszel, a fotóz vagy a fotografál szavakat pedig a fényképez kifejezésre cserélhetjük. Ennek ellenére nem hagyható figyelmen kívül, hogy a sűrűn használt fotóból többek között olyan szavak és szókapcsolatok születtek, mint a fotókiállítás, fotóriporter, fotóművészet és a fotómontázs, amelyeket alig lehet mellőzni manapság.

A mai részből nem maradhat ki a 20. század egyik legjelentősebb fényképésze és haditudósítója, a „legnagyobb pesti vagány”-ként emlegetett Robert Capa sem, aki nem más mint az 1913-ban, Budapesten született Friedmann Endre Ernő. A Robert Capa nevet 1936-ban vette fel, a névválasztásról azonban csak találgatások vannak. Annyi viszont bizonyos, hogy több nyelven is kiejthető, amerikai hangzású nevet keresett – legalábbis ez derült ki egy 1947-ben adott interjújából. 2006-ban jelent meg Magyarországon az eredetileg filmforgatókönyvnek készült, Kissé elmosódva című regényes önéletrajza, amely több mint száz fekete-fehér képet tartalmaz.

A mai rész vége felé közeledve szeretném megemlíteni egy másik közismert magyar fotóművész, Kerekes István nevét, aki 1977-ben született Marosvásárhelyen, és jelenleg Mosonmagyaróváron él. Eddigi díjait képtelenség lenne egyetlen rész alatt felsorolni, ezért nem is vállalkozom erre, azt azonban szeretném megemlíteni, hogy a 2009 júniusában készített, Yelena című portréja nemrég elnyerte a 400. díját, ami a Nemzetközi Fotóművész Szövetség által kiadott közlemény szerint világrekordnak számít. A mai részt egy Robert Capa-idézettel zárom, az értelmezését pedig a kedves hallgatókra bízom: „Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel.”