A megnyitón többen kihangsúlyozták: a magyar festészetben kiváló rajzkészségéről és több monumentális munkájáról ismert Márton Ferenc a két jól ismert csíki festő-egyéniség, Nagy Imre és Nagy István egyenrangú társa, mindenképpen el kell jutni oda, hogy állandó tárlata legyen a városban. Annál is inkább, mert a Csíki Székely Múzeum tulajdonában volt mostanig is két olajfestménye, több mint kettőszáz grafikája, és ehhez csatlakozott most az a kettőszáz rajz, amelyet az egyik budapesti galéria és aukciós ház felajánlása nyomán vásárolt meg az intézmény. Márton Ferenc kiállítását egyébként többek között szegedi művészettörténész nyitotta meg és nem véletlenül, mert a Tisza-menti városban, a fogadalmi templomot olyan alkotásai díszitik, amelyek a magyar egyházi művészet páratlan értékeinek számítanak. A múzeum másik három termében azoknak a képzőművészeknek a munkái sorakoznak fel, akik ötven esztendővel ezelőtt megalapították, illetve nehéz körülmények között is tovább éltették a csíkszeredai művészeti oktatást, mindaddig amíg több mint tíz esztendeje, 2008-ban, az iskola új, korszerű, saját épülethez jutott. A tárlat ugyancsak sokatmondóan igazolja a művészeti oktatás nemzedékváltásait, azt a tényt, hogy Gaál András, Márton Árpád és Sővér Elek, az alapító képzőművészek munkája után hogyan váltak az egykor ott tanuló diákokból kiváló művészetpedagógusok és országszerte ismert-elismert alkotók. Romániában egyébként több mint negyven művészeti líceum működik, de Hargita megye az egyetlen, amelyben kettő is zenére, képzőművészetre, építőművészetre sőt színházművészetre is oktatja a növendékeit, Csíkszeredában és Székelyudvarhelyen. Három esztendővel ezelőtt, az akkor nyolcvan esztendős Gaál Andrástól megkérdeztem, amolyan csúnya közgazdasági fogalommal, vajon, nem számít túltermelésnek, hogy a művészeti iskolák immár hosszú esztendők óta ontják a végzett növendékeket és ezt válaszolta, hadd idézzem: „ A művészeti iskola elsősorban azoknak hasznos, akik a szakmában, vagy esetleg olyan társszakmákban akarnak tovább tanulni, mint például az építészet, dekoratőrködés, belső építészet, díszlet- és látványtervezés, divattervezés, ipari formatervezés stb. De nagyon sok orvos, tanár, mérnök és még sorolhatnám, hányféle szakember lett a volt tanítványokból. Annyi bizonyos, hogy az iskolában valamennyien megtanultak látni és napjainkban, amikor a vizualitásnak egyre nagyobb a szerepe az egész világon, ez a tudás csak előnyt jelent. Akadt olyan szülő, aki úgy hozta el gyermekeit az iskolánkba, hogy azt mondta: tudom jól, nem különösen tehetségesek, de tanulják meg értékelni a szépet. A mai tárlatlátogatók között is rengeteg egykori tanítványunkat látni és nem ritkán olyan közszolgálatban tevékenykedőket, akik városukat, községüket, falvaikat képzőművészeti alkotásokkal gazdagítják, szépítik.” Eddig az idézet és alighanem ebben rejlik a művészeti iskolák jövője. Ami pedig a Városnapokat illeti, holnap már a csíki krumpli a főszereplő, a központi parkban megtartott 19. Pityókafesztiválon, amely esztendők óta a Székelyföld hagyományos konyhaművészetének csúcseseménye.
Élet a bioterrán
Azért az sokat elárul a hazai magánoktatás színvonaláról, hogy Ionuţ Moşteanu leköszönő honvédelmi miniszter egy korábbi életrajzában összetévesztette a Bioterra…
Tovább...A látszat lett az igaz
Visszavonta pályázatát Paul Ingrassia, Donald Trump jelöltje az Egyesült Államok szövetségi alkalmazottainak integritását felügyelő hivatal élére. Nyilvánosságra került ugyanis néhány…
Tovább...Adventi fények és árnyak
Városainkat ünnepi díszbe öltöztették az elöljárók, fényfűzéreket szereltek a villanyoszlopokra, fénygirlandokat feszítettek ki a forgalmasabb utcák fölött: tülkölő angyalok, csillagok…
Tovább...A rulettkerék és a túlfeszített húr
Gyulának hívták egykori kollégámat, az újságírás mellett valamiféle jövedelmező tevékenységet is folytatott, s ettől viszonylag jómódúvá vált. Annyira, hogy a…
Tovább...