November hetedike van. Valamikor ünnep volt. Nekem ma is az – a nevelt lányom születésnapja. Isten éltesse!
Nagyon tetszett Szilágyi N. Sándor egyetemi tanár úrnak a vallomása, mely szerint nem magyarnak született, hanem „embergyermeknek”. És ezt a kolozsvári egyetem magyar katedrájának egyik vezetője mondja, és arra figyelmeztet – többek között -, hogy „a népszámláláskor jó lenne odafigyelni a kettős identitásúakra is”. Például azokra, akik „egyszerre érzik és tudják magukat magyarnak is, meg románnak is”. Vagy fordítva – tennénk hozzá. Csakhogy ez ellentmond a besorolási mániának. Mert a felmérők és a politikusok is nem ezt akarják tudni. Hanem azt, hogy ki az első? A román-e, vagy a magyar, a német stb. A romákat általában nem emlegetik – pedig nagyon sokan vannak szép hazánkban. És ők sokszor hármas identitásúak. Például Marosvásárhelyen, ahol magyarok is, románok is – és a saját környezetükben cigányok ők. Szilágyi N. Sándor professzor úrhoz csatlakozva, javasolnám: népszámláláskor – és nemcsak akkor – jó lenne odafigyelni a hármas identitásúakra is. És végsősoron az emberre! Különben nincs értelme sem a népszámlálásnak, sem pedig a sok felmérésnek.
Mert ez utóbbiak nagyon elszaporodtak – és mindig igazolni akarnak valakit, valakiket vagy valamit. Nem semlegesek. Nem szórakozásból készítik azokat. A minap megtudhattuk például, hogy a románok szerint nemzetük ugyan nem tökéletes, de kulturálisan felsőbbrendűbb más nemzeteknél. 66 százalékuk vallja ezt. De felsőbbrendűség tekintetében a románok csak negyedikek Közép- és Kelet-Európa-szerte. Mert a görögöknek 89 százaléka vallja, hogy ők a legkulturáltabbak. 2000 évvel ezelőtt lehet, hogy így volt – de ma már … ki tudja? Viszont a bolgárok 69 százaléka és a bosnyákok 68 százaléka is a legkulturáltabbnak vallja magát, s csak ezután jönnek a románok a maguk 66 százalékával. A magyarok pedig – bár ők is eléggé önteltek – már a lépcső alján vannak: mindössze 46 százalékuk vallja azt, hogy ők a legkulturáltabbak a környéken. Vagyis csatlakozik e felemelő balkáni szokáshoz.
De ne siessük el a dolgot! Mert ha muszlimellenességről van szó, például, vagy antiszemitizmusról, akkor az oroszok sem külömbek: 69 százalékuk ilyen; a grúzoknak viszont 85 százalékuk, az örményországiaknak pedig 89 százalékuk! Vagyis a Kaukázus környékén dühöng a nacionalizmus. És vajon miért? Mert fenyegetve érzik magukat – Oroszországtól is és Törökországtól is – északról is és délről is. A nacionalizmust pedig védőszerként szedik. Nehogy megártson ez az orvosság…
A románok is Oroszországtól félnek a leginkább, és azután Magyarországtól. Amerikát és Németországot tekintik a legjobb barátjaiknak. És érdekes módon ma már csak utánuk következik Franciaország – a megkérdezetteknek mindössze 11 százaléka szavaz ma rá; holott valamikor Bukarest volt a kicsi Párizs. Lám, hová jutottak a besorolási mánia segítségével! Hát kell-e még ilyen mánia?
Nem lenne jobb, ha mindössze embernek tekintenénk magunkat? „Embergyermeknek”, például? És akkor talán a valóságos gondok foglalkoztatnának bennünket.