A migráció kapcsán a nyugati és a kelet-közép európai sajtót (nem utolsó sorban a magyarországit) mindenekelőtt az európai határőrizet teljes hiánya, s az ebből fakadó terrorveszély foglalkoztatja. Ennek a sajtónak a fő félelmei abból erednek, hogy a jelenlegi körülmények közt bárki személyazonossági iratok nélkül átlépheti Európa határait, s maga közölheti azokat az adatokat, melyek alapján a hatóságok ? az érvényes emberjogi standardok szerint ? kötelesek őt menekültnek tekinteni.
Úgy tűnik azonban, a probléma ennél jóval súlyosabb. Gil Yaron, a Die Welt Tel Aviv-i tudósítója olyan esetről számol be, mely azokat a (hozzám hasonló) értelmiségieket is mélyen elgondolkodtathatja, akik a muszlim bevándorlást nem tekintik eleve ördögtől valónak.
Yaron Hogyan vezetheti félre egy hamis iszlamista a német hatóságokat? című cikkében Zvi Jecheskelisnek, az izraeli Chanell 10 elnevezésű tévéadó riporterének kockázatos, de annál tanulságosabb újságírói kalandját írja le. A neves riporter az arab világ egyik legjobb ismerőjének számít, csaknem minden arab országot és az összes palesztin menekülttábort bejárta, még a Hamas egyik terroristájával is sikerült interjút készítenie.
Jecheskelis (titkosszolgálati sugallatra) Isztambul palesztin negyedének egyik, mobiltelefonokat árusító üzletébe állított be, ahol tökéletes arabságával és ?szimpatikus? lényével hamar levette lábáról az elárusítót. Így aztán kertelés nélkül feltehette neki a kérdést: hogyan szerezhetne egy Európába igyekvő ?barátjának? szír útlevelet? ?1250 dollárba kerül? – hangzott a válasz. ?Ennyire egyszerű? ? hökkent meg Jecheskelis. ? ?És mi történik, ha a reptéri hatóságok a számítógépek adatbankjaiban ellenőrzik az adatok hitelességét?? ?Szírián kívül senki sem képes megállapítani, hogy hitelesek-e vagy sem. (?) Az előleg 250 dollár, a többit majd az útlevél átvételekor.?
Néhány nap múlva, rövid (a palesztin telefonárus által szervezett) konspiratív közjáték után az újságíró, Khaled Abu Salam sejkként, bizalmas nevén Abu Hassan gyanánt vehette kézbe szír útlevelét.
A berlini szociális munkás, akinél Németországba érkezésekor jelentkezett, palesztin származású volt. Néhány órán belül (sic!) Jecheskelis német paírjainak is birtokába jutott. Hivatalosan menekültnek számított, és a szociális segélyt is igényelhette.
?Itt, Allah áldásával, új iszlamista életet kezdhetsz.? ? búcsúzott tőle a ?német? szociális munkás, miután arra is kioktatta, hogyan hozhatja maga után a családját is. ?Egy hamis szír útlevél egy egész nemzetség számára elégséges.?
Jechekelis a legszélsősőgesebb muszlim szervezet a Muszlim Testvériség legbelsőbb köreibe is eljuthatott. Egyebek közt azzal nyerte meg ?testvéreit?, hogy üzletemberként a Dawaba ? egy muszlim kisdedóvókat, labdarúgó klubokat, iskolákat és mecseteket fenntartó hálózatba ? szeretné fektetni a pénzét.
Az igazán veszedelmes azonban ? állítja Jecheskelis ? nem az, hogy Németországon át és kvázi hivatalosan is gyerekjáték bejutni Európába, mégcsak nem is a terrorakciók, hanem az, amit ezekben a körökben tapasztalt. Álláspontja alátámasztásául Jussuf Kardawist a Muszlim Testvériség legfontosabb prédikátorát idézi: ?Az iszlám ismét uralkodni fog Nyugaton és Európában. S a hatalomátvételnek nem kard útján kell bekövetkeznie. Létezik csendes hódítás is. (?) Az oktatási hálózat ?hitetlenjeinek? erőszakmentes megtérítése révén.?
?Az imámok ? állítja Jecheskelis nyomán a Yaron ? megtiltják híveiknek, hogy lányaikat németekhez adják, és azt prédikálják, hogy senkinek sem szabad integrálódnia. A Nyugatot műszakilag magasabb-, de morálisan alacsonyabb rendűnek tekintik. Így aztán meggyőződésük, hogy a Nyugat identitását híveik előbb-utóbb meg fogják változtatni.?
Gil Yaron, akárcsak Jecheskelis nem tartozik a palesztinok rajongói közé. A zsidó-palesztin ellenszenvek perspektívájából maradéktalanul tárgyilagosaknak sem tekinthetők. De az még kevésbé valószínű, hogy a Die Welt vált volna a palesztin-, implicite az arabellenesség egyfajta orgánumává.
Az írás által felsorakozatott tényeket és a szerző következtetéseit, ha az oly sok oldalról vitatott kérdéskörben ki szeretnénk igazodni, illik tehát komolyan vennünk.
A Jecheskelis által emlegetett ?hatalmas veszélynek? nem csak azzal lehet (és lehetett évszázadokon, sőt bizonyos értelemben évezredeken át) elejét venni, hogy mindenféle bevándorlástól elzárkózunk, hanem úgy is, hogy a bevándorlókat autonóm, azaz törvényesen is respektált és a többségi társadalmak értékrendjét szigorúan respektáló közösségekként integráljuk az európai társadalmakba, és nem asszimilálni próbáljuk őket. Egyénenként. Az autonómia ugyanis nem csupán a kisebbségi, de a többségi társadalmak tagjai számára is védettséget nyújthat. Az autonóm entitásokra alapozott Svájcban a nyelvi-kulturális közösségek arányai évszázadok óta változatlanok. A svájci kantonokéhoz hasonló ?kölcsönös zártság? a csoportként befogadottak mértéktelen térhódításának talán egyetlen akadálya lehetne.
Európának (mindenekelőtt önnön érdekében) ismét fel kell találnia az autonómiát, ha nem teszi, nagyon könnyen Jecheskelis félelmei válhatnak valóra.
Íme, egy érv, amire talán mi, kisebbségi magyarok is hivatkozhatunk. Előbb vagy utóbb?