Kongresszus előtt

Holnap kezdődik Zilahon az RMDSZ-kongresszus, méghozzá két napos előrendezvények után. Csütörtökön arra érdemes szilágyságiaknak adtak át a Wesselényi-díjakat, ma pedig különböző szakmai konferenciák előzik meg a holnapi politikai-társadalmi összejövetelt. Miközben végig olvastam a kongresszus napirendjét, felvillant előttem, hogy a romániai rendszerváltás óta eltelt több mint negyedszázad alatt hány hasonló döntéshozó fórumon vettem részt és bizony nagyon tekintélyes lista állt össze: majdnem mindegyiken. Élesen emlékszem még a Romániai Magyar Demokrata Szövetség első kongresszusára Nagyváradon, amelyet nem akármilyen körülmények között tartottak, hiszen 1990 áprilisának vége fele még csupán néhány hét telt el a tragikus marosvásárhelyi események óta. Katonaság és rendőrség vette körül a központi parkban álló Szakszervezeti Művelődési Házat, csak alapos igazoltatások után lehetett belépni a terembe, de az újat akarás, az együvé tartozás, az összefogás lelkesedése ott ült valamennyi küldött arcán, és nem véletlenül fogalmazták meg ilyképpen az első kongresszus első jelmondatát: Egységben az erő! Politikai vitákban ott sem volt hiány, mint ahogyan késő estébe nyúló szócsaták jellemezték a brassói, az aradi, a szatmári, a marosvásárhelyi és más kongresszusokat is. Izgalmas beszédekben, beszélgetésekben alakultak ki a szervezet belső intézményei, a kialakuló hatalmi harcokban hol az egyik, hol a másik, hol pedig éppen a harmadik szárny akarta maga alá gyűrni a másik kettőt. Menetközben többen végeztek látványos mutatványokat a romániai magyar politika főporondján és még többen kerültek ki onnan, miközben mások eltűntek immár az életből is, vagy csupán a közélet süllyesztőiben váltak névtelenné. Az egységben az erő átalakult a választás szabadságává, a romániai magyarság többpártiságává, ahhoz, hogy a Domokos Géza-, majd a Markó Béla RMDSZ-elnöki korszakot követő Kelemen Hunor egy egészen friss, a zilahi kongresszust köszöntő interjúban leszögezhesse és hadd idézzem: ? Megpróbáltuk megteremteni azt a politikai egységet, amit a választók már régóta kérnek rajtunk számon. Együttműködési megállapodást kötöttünk a Magyar Polgári Párttal. Nyilván nem csak rajtunk múlott az egység megteremtése, de mi kezdeményeztünk, és kitartottunk az elképzelésünk mellett. Helyesen döntöttünk, és ezt 2016-ban a két választáson értékelték az emberek. A szórvánnyal való szolidaritás megerősítése szintén nagyon fontos volt, és eredményre vezetett.? Eddig az idézet. Nos, úgy tűnik, a kör bezárult. Az RMDSZ az egységtől indult el és visszajutott az egység gondolatáig, miközben elrepült a feje fölött huszonhét esztendő. A további következtetéseket minden bizonnyal levonják a holnapi kongresszuson, amelynek forgatókönyve hagyományos: a helyi és országos hivatalosságok, pártvezetők, más bel- és külföldi meghívottak ünnepi köszöntőit elnöki beszámoló követi, és csak ezek után kerül sor a tanácskozás érdemi részére: az alapszabályzat és a program módosítására, amelyeket rendszerint rutinszerű szavazásokkal fogad el a késő délutánra mindig alaposan kifáradó és már bóbiskoló küldöttek hada. Talán egyszer eljön az idő, amikor fordítva történik mindez: az érdemi tevékenység megelőzi az ünnepélyességet, mindenki cselekvően és a szavak súlyának a tudatában vesz részt az alapdokumentumok vitájában, majd utána lehetne köszönteni a jól végzett kongresszusi munkát. Nem hátrálunk meg ? ez a jelenlegi kongresszusi jelszó. Ha megfogadjuk, akkor hátha ide is eljutunk. Hiszen a nem hátrálásnak mindössze két lehetséges értelmezése van: az egyhelyben topogás vagy az előre lépés.