Élni a változásokkal

A múlófélben levő héten az erdélyi magyar média a csituló tüntetések, a parlamenti viták, az alkotmánybirósági döntések nyomán nagyon bele lendült a jogászkodásba, a fogalom- értelmezésekbe, noha akadt volna egy olyan téma, amely ha nem is  nagyobb, de mindenképpen megkülönböztetett  figyelmet érdemel. És ez nem más, minthogy végre-valahára alternatív tantervek és tankönyvek alapján kezdik oktatni az egy-négy osztály után az ötödik-nyolcadik osztályban is a román nyelvet. Hogyha visszagondolok, az elmúlt másfél évtizedben jómagam is írtam legalább tizenöt szöveget arról, hogy amennyiben azt akarjuk, az erdélyi és főként a székelyföldi magyar iskolákban a romániai magyar gyermekek tanulják meg a román nyelvet, akkor térjünk el a román anyanyelvűek programjától, és az idegen nyelvek tanításának jól bevált módszereivel élő, beszélt nyelvként hozzuk gyermekközelbe az ország hivatalos nyelvét. Hiszen mostanig mi történt? Miközben a magyar gyermekeket néhányszor körbehordozták a múlt idő magyar ember számára nyelvtanilag majdhogynem érthetetlen rétegződéseiben, a román krónikások korabeli szláv fordulatokkal teli középkori nyelvében, olyan versek elemzésében, amelyek lehetnek ugyan világirodalmi rangúak, de a gyermekek még sem értettek belőlük egy kukkot sem, majd papagájként innen-onnan bemagoltak egész fejezeteket, hogy tudjanak átmenni az érettségin, addig ? a középiskola befejezése után ? képtelenek voltak román közegben utazni, vásárolni, megszólalni, arról a hihetetlenül összetett feladatról nem is beszélve, amikor románul kellett megírni egy kérést vagy éppenséggel kitölteni egy teljes kérdőívet. A jelenlegi változások roppant nehezen születtek meg: egyrészt le kellett győzni a nacionalista-politikai ellenállást. Másodszor el kellett hitetni, hogyha a román nyelvet idegen nyelvként szeretnék tanítani a romániai magyaroknak, ez nem jelenti azt, hogy ezek után a magyarok idegenként tekintenek rá, hanem csupán módszertani megfogalmazásról van szó. Menetközben, nagy nehezen, polgárjogot nyert a második nyelv megnevezés, és így lehetett tovább haladni a magyar iskolák alternatív román tankönyvei és mindenekelőtt a román iskoláktól eltérő tantervei felé. Ahhoz, hogy Romániában egyenrangúként lehessen élni és dolgozni, bárhol az országban, a román nyelv ismerete nélkülözhetetlen ? jól tudják ezt a magyarok, ám el kellett telnie jónéhány esztendőnek, amíg a román politikusok és a hivatalosságok belátták, hogy a beszélt nyelvre és a kommunikációra való összpontosítással, azaz a modern nyelvtanulási módszerekkel, nem a román nyelvtől való elszigetelődést, hanem éppenséggel a hozzá  való közeledést segítik elő.  Persze, most új tankönyvek kellennek az ötödik-nyolcadik osztályosok számára is, a romántanároknak pedig át kell alakítaniuk az oktatási és számonkérési módszereket, technikákat, nem feledve azt sem, hogy az iskolákat is utolérte a digitalizálás. A visszajelzésekből viszont azt is hallanni, hogy sokan azt sem tudják, hogyan kezdjék meg az átállást. Nos, ha szabad sugallnom: nézzék meg az angol, francia, német tanártársaik tankönyveit, tanterveit, módszereit, ők ugyanis már lassan két évtizede a lehető legkorszerűbben, kommunikáció-központúan tanítják ezeket a nyelveket és nem szégyen a jó módszereket átvenni. Most, hogy hosszú esztendők óta végre sikerült az áttörés a román nyelv oktatása terén, valóban a pedagógusokon múlik, hogy a gyermekek, és az egész romániai magyar közösség hasznára éljenek a lehetőséggel és ? hogyan is fogalmazzak? ? az elkövetkező nemzedékeknek ne szálljon az inába a bátorság, ha meg kell szólalni román közegben.