A felszín és a mély

A tegnap interetnikai fesztivál kezdődött a segesvári várban, a műsor vasárnapig tart, a romániai kisebbségek több mint nyolcszáz képviselőjét várják a városba, hogy egymással és a nagyközönséggel találkozzanak különböző értekezleteken, három napig tartó kézműves vásáron és olyan, esténkénti szabadtéri előadásokon, amelyeket kisebbségi népi együttesek mutatnak be. A nyári városnapi, falunapi forgatagokban, a különböző koncertek harsogásában a hír azért érdemel nagyobb figyelmet, mert mi magyarok is gyakran elfeledkezünk róla, hogy Románia egy olyan soknemzetiségű ország, amelyben még közel húsz kisebbségi népcsoport akarja megőrizni saját kultúráját, önazonosságát, nemzeti hagyományait. Tegyük kezünket a szívünkre: a romániai németségről, a szászokról, a svábokról még tudunk ezt meg amazt, számos történelmi vonatkozással tisztában vagyunk, no meg azzal is, hogy a romániai rendszerváltás előtti hatalom eladta őket, utána pedig megintcsak nagy számban emigráltak és itt hagyták gazdag építészeti örökségüket, a más nemzetiségekről viszont jóval szerényebbek az ismereteink, ha egyáltalán léteznek. Az egykori Kriterion Kiadó nem akármilyen erőfeszítések árán megpróbálta felkarolni irodalmi, néprajzi és más alkotásaikat, az ugyancsak Domokos Géza vezette Kriterion Alapítvány a romániai szlovákok, csehek, horvátok, ukránok, lipovánok, zsidók néhány kiválóságát elhozta székelyföldi ismerkedésre, de mindez kevésnek és rendszertelennek bizonyult. Nagyon keveset tudunk arról, hogy az említetteken kívül a romániai lengyelek, görögök, albánok, bolgárok, macedónok, törökök, tatárok, örmények, zsidók és mások hogyan élik a mindennapjaikat, hogyan küzdenek az anyanyelvi oktatásért, az emberi és nyelvi jogokért, hogyan ápolják a kapcsolataikat saját anyaországukkal és egyáltalán, melyek azok a legfontosabb célok, amelyek elérésében egymás segítségére lehetnénk, ha egy kissé jobban, egy kissé közelebbről ismernénk egymást. Esetleg annyival tisztában vagyunk, hogy pozítiv diszkrimináció eredményeként, képviselőik ott ülnek a parlamentben, de hozzászólásaikról, bukaresti vitákban való részvételükről csak nagyon ritkán olvasni, gyakran hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a nyelvi asszimiláció már végérvényesen összecsapott ezeknek a közösségeknek a feje fölött és a saját nyelvüket sem ismerik, hiszen majd minden nyilvános megjelenésük román nyelven történik. Nos, korántsincs így, ez csupán a látszat, a felszín,. Ha ezekben a napokban nem is tudunk elmenni Segesvárra, legalább annyit önmagunkban eldönthetünk, hogy megkeressük a romániai nemzetiségekkel kapcsolatos világhálós forrásokat ? akadnak szép számmal, kezdve a román kormány hivatalos statisztikáitól és társadalomtudósok készítette különböző tanulmányoktól egészen a nemzetközi jelentésekig vagy a hazai kisebbségek intézményesített képviseleteinek internetes jelenlétéig ? és megpróbálunk egy kissé jobban, alaposabban tájékozódni mindazokról, akik ha létszámukban jóval kevesebben is, de végsősoron ugyanazt az életet élik Romániában mint jómagunk, ugyanúgy aggódnak a lélekszámbeli fogyásért,a gazdasági kivándorlásért, közösségük megtartásáért. És ha így teszünk, akkor legalább szellemiekben már ott is vagyunk azon a vasárnapig tartó, interetnikai fesztiválon, amely a hazai multikulturalitás és sokszínűség, ha egy tetszik, az  európaiság egyik legfontosabb idei eseménye, éppen Románia német származású államelnökének a védnöksége alatt.