Kedves hallgatóim, a magyar-portugál Európa-bajnoki meccs lefújása után nem egészen negyedórával ülök le, késő este, megírni ezt a jegyzetet, s mivel biztos vagyok benne, hogy valamennyien látták, magáról a meccs lefolyásáról nem sokat kell mondanom: a legfontosabb az, hogy a magyar válogatott nem csupán tovább jutott, hanem csoportelsőként tette, miután induláskor a huszonnégy résztvevős franciaországi torna második leggyengébb csapatának kiáltották ki.
Apropó, a leggyengébbnek Albániát vélték a szakértők, amely válogatott három napja ugye éppen Romániát küldte a csoport utolsó helyére és ejtette ki a versenyből. És akkor most Romániáról elég is ennyi, szégyenteljesen kiesett, miután megnyerte azt a selejtező csoportot, amelyből Magyarország az utolsó pillanatban, egy pótselejtező nyomán jutott csak tovább. Ez is mutatja, hogy a két válogatott mennyire másképpen használta ki rendelkezésére álló időt.
Kedves hallgatóim, bevallom, még dörzsölöm a szememet, alig térek magamhoz az álmélkodásból, még mindig hihetetlennek tűnik az egész. Függetlenül a magyar együttes további sorsától, a Németországból hozott szövetségi kapitány csapata olyan csodát produkált, amilyet utoljára talán 1992-ben láttunk Európa-bajnokságon, amikor a jugoszlávok kizárása miatt Dánia válogatottját hívták be, hogy ki legyen a mezőny, úgy kellett összeszedni a derék dánokat a strandról meg más szórakozóhelyekről, vakációból, ahhoz, hogy végül megnyerjék az EB-t.
Az ember nem is tudja, mit emeljen ki először a magyar együttes játékából: a küzdeniakarást, a szervezett játékot, egyes egyéni teljesítményeket, vagy egyebet. Mivel a mostani lelkesedésem ellenére azért nem vagyok az a kimondott rajongó alkat, például a tömegiszonyom hatványozottan jelentkezik, ha kiabáló szurkolók vesznek körül, egy olyan tényezőről beszélnék, ami a focihoz, mint minden játékhoz, szintén nélkülözhetetlen. Említettem futólag a múlt heti jegyzetemben is ? félelmetes fegyver, de persze szinte kivétel nélkül csak a jó felkészültség és fizikai állapot birtokában érvényesül. Ez a tényező szerencse.
Sokan már a franciaországi döntő csoportjainak kisorsolásakor szerencsésnek nevezték Magyarországot, hiszen nem került végzetesen erős csoportba, például Spanyolország, Horvátország és Csehország társaságába, egyedül a portugálok ellen látszottak esélytelennek a magyarok. Ahhoz, hogy csoportelsőként végezzenek, egyedül azok közül a csapatok közül, akik pótselejtező nyomán kerültek a huszonnégyes döntőbe.
Szerencséjük volt ott is a magyaroknak, mondhatni mind a három mérkőzésen. Az elsőn az osztrákoknak az első percben volt egy kapufájuk, ha az bemegy, ki tudja, sikerül-e akár egyenlíteni is, nemhogy győzni. A második meccsen, Izland ellen a magyar fiúknak, pontosabban egy izlandi védőnek, egy öngóllal, az utolsó percekben sikerült egyenlítenie, és valljuk be, a játék alapján a 300 ezer leket számoló szigetországnak jobb volt a játéka, inkább megérdemelte volna a győzelmet.
És ? miután a magyar válogatott már biztos volt, az eredmények összejátszása folytán, a csoportból való továbbjutásban ? jött a portugálok számára sokkal fontosabb szerda esti csata, a szinte hihetetlen 3-3, egy olyan meccsen, amelyen mindháromszor a magyarok vezettek, és a végén Dzsudszsák Balázs két góljára Cristiano Ronaldo válaszolt. Itt a szerencse abban állt, hogy a magyar csapatkapitány mindkét gólja úgynevezett lepattanóból született, vagyis a szabadrúgás után a labda portugál védőn irányt változtatva jutott a hálóba. A játékos a meccs után igazi sportemberhez méltó szerénységgel maga jelentette ki, idézem: ?Még én sem tudom megmagyarázni, hogy mi ez a döbbenetes feljavulás a részünkről, az, hogy megnyertünk egy ilyen csoportot, mindent megér, de továbbra sem hisszük azt magunkról, hogy mi vagyunk a legjobbak. Nekünk nem az az erősségünk, hogy van egy játékosunk, aki az egész világnál többet ér, hanem a csapat, amit nem cserélnék el a világon semmire.”
Kedves hallgatóim, ahogy mondani szokás: bátraké a szerencse, és a magyar válogatott bizton megérdemelte ezt a szerencsét. És oly sok évi koplalás után mi magyarok az egész világon szintén megérdemeltük, hogy részesei legyünk ennek a sporttörténelmi eseménynek, sikernek.
Jó drukkolást kívánok a továbbiakban is.