?Színház az egész világ. És színész benne minden férfi és nő: Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár Életében.? Annak a Shakespeare-nak a szavai, Szabó Lőrincz fordításában, aki 1616-ban hunyt el és az idén halálának négyszázadik évfordulójára emlékezett a világ. És azért kezdtem ezzel az idézettel mai jegyzetemet, mert egy kissé szerénytelenül át kell írnom ezeket a sorokat, méghozzá a következőképpen: ?Bábszínház az egész Csíkszereda. És bábszínész benne minden fiatal és idős: Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár a Játékban.? Azért ez a kis parafrázis, mert hétfőn kezdődött és vasárnap ér véget Hargita megye székhelyén a 4. Gyermek és Ifjúsági Színházi találkozó, amelyet közvetlen, családias meghittséggel itt egész egyszerűen Lurkó Fesztiválnak neveznek. Az idén itthonról és Magyarországról hét vendégtársulat jött el Csíkszeredába és huszonhárom előadáson mutattak illetve mutatnak be tizenöt produkciót és nem csupán a Csíki Játékszín termeiben, hanem iskolákban, tornatermekben, moziteremben, sőt szabadtéren is. Marosvásárhelyi, kolozsvári, nagyváradi, budapesti, győri, dunaújvárosi és természetesen csíkszeredai művészek a hét minden egyes napján arról győzték meg az óvodáskortól a felnőttekig terjedő közönséget, hogy a bábszínház világa alaposan átalakult és már korántsem tekinthető a színház kistestvérének, hanem olyan művészeti ágnak, amely keresi-kutatja, feszegeti saját lehetőségeit, hogy lépést tartson a változó idővel. Ha valaki ugyanis még azt gondolja a bábszínházról, hogy nem más, mint klasszikus mesék cselekményének bemutatása, bábok mozgatása révén, egy paraván előtt, az gyorsan feledje is el. Bábok ugyan még léteznek, a lehető legötletesebbek, a művészek azonban ? hogy így fogalmazzak ? immár teljes testi valóságukban ott mozognak a színpadon, olykor szerepük egybe esik a figurákéval, máskor azonban nem, és maga a témavilág is hihetetlenül megváltozott és társadalom érzékennyé vált. Hiszen mondjak csupán egyetlen példát: a győriek nem akármilyen bábokkal, hanem egyszerű, a mindennapokban használt csészékkel képesek voltak a kisgyermekek nyelvén visszaadni azt, hogy mit jelent a másság, a tolerancia, miért érdemes másokban meglátni a jót és a szépet, és nem felülni bármiféle idegenellenes riogatásnak. Mint ahogyan ugyancsak ők, szavak nélkül, valamiféle pantomímszerű és origamis játékkal varázsoltak felejthetetlen perceket többszáz főnyi közönségnek és alighanem azt sem feledik még hosszú hónapokon át az egyik általános iskola diákja, amint őket is bevonták a legkülönbözőbb típusú mozgásokba az egyik budapesti táncszínház művészei. Parászka Miklós, a Csíki Játékszín igazgatója arról beszélt a fesztivált megnyító sajtóértekezleten, hogy ezzel a rendezvénysorozattal a jövő színházlátogató közönségét akarják kinevelni és alighanem ezzel a negyedik fesztivállal is fontos lépéseket tettek meg e tekintetben. A lurkók, srácok, kamaszok, kópék, csibészek, tinik és persze, valamennyien, mindenekelőtt gyermekek, nagyon élveztek minden előadást és nem kétséges, hogy a fesztivál az elkövetkező esztendőkben is folytatódik. Mert nincs annál szebb és emlékezetesebb, mint amikor valamennyiünk számára még színház vagy éppen bábszínház marad az egész világ.
Május elseje
Május elsején rendszerint belefulladt valaki a medencébe – ezzel a példázatértékű mondattal traktált édesanyám, ha a jeles munkaszüneti napon, a munka ünnepén kölyökkoromban netán a Bánffy-fürdőre menni kerekedett kedvünk.
Tovább...Kisasszonyok alkonya?
Emlékszem, hogy gyerekkoromban a 80 éves tanítónénit az egész falu Mária kisasszonynak szólította. S az idős hölgy szinte már büszkén viselte a megnevezést. Nem talált férjet, vagy őt nem találták meg, azt már nem tudom, így aztán gyereket sem szült. De mi mindannyian a gyerekeinek számítottunk. Gyakorta még játszani is az ő udvarára jártunk.
Tovább...Kormányok és ormányok
Nem hagy nyugodni a fehér elefánt. Hiába kérlel józanabbik énem, hogy töröljem le elmém tájképéről e képzeletbeli lényt, makacsul felbukkan újra és újra, sőt egyre jobban világít, minél jobban igyekszem halványítani képét.
Tovább...Rafi
Négy esztendővel ezelőtt jelent meg a 2017-ben, hatvan éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt kiváló képzőművésszel, Nagy Ödön életével és munkásságával foglalkozó monográfiám, amelyben arról is szó esett, hogy a művész a gyergyószárhegyi alkotótáborban, amely éppen idén ünnepli fennállásának 50. évfordulóját, többször is találkozott a községben élő Rafi Lajossal, a cigány költővel.
Tovább...