Victor Rebengiucról van szó, a Bulandra Színház oszlopos tagjáról ? aki ma: 2016. február 10-én tölti be a 83 évet, és most lép be színészi pályája 60-ik esztendejébe. Jó egészségnek örvend. Az agya tiszta. Élesen látja a szerepét, a tennivalókat és a buktatókat. S addig kíván a pályán maradni, amíg ilyen állapotban van. Egyébként bűn színpadra lépni. Ott nincs mit keresniük a rokkantaknak.
És hasonlóképpen nyilatkozik a halálát illetően is. Halálakor ? illetve halála után ? nem akar kiállítási tárgy lenni! Holtan nem akar színházat csinálni. Ezért kéri, hogy ne állítsák őt ki közszemlére, ne ravatalozzák föl a sajtó és a média számára. Legyen csukott koporsóban, mielőtt sírba kerülne. Tartózkodjanak az üdvlövéstől! – bár olyan klatonai kitüntetése van, hogy temetéskor járna neki az üdvlövés. Azt is megmondta, hogy nincs szüksége nemzeti gyászra, halála után ne nevezzenek el róla utcát, színházat vagy pedig termet a színiakadémián. Viselkedjenek vele szemben természetesen, és temessék el őt tisztességesen.
A politikusokról szólva kijelentette: ugyanazok a személyek szerepelnek a közéletben, ugyanazokat látja immár 25?27 éve. S a legfőbb jellemzőjük, hogy amit tegnap szidtak és elítéltek, azt ma dicsérik, magasztalják, istenítik. Hát lehet-e még hinni nekik?
Rebengiucot azért szeretem, mert megbízható színész. Igen! E kettő ? a megbízhatóság és a színészi minőség együtt jár, együtt alkothat nagyot. A Rebengiuc által alkított személyek általában brutálisan kemény figurák ? és természetesek. Igazak. Ezért hatnak. Hinni lehet nekik. Akárcsak Apostol Bologának az Akasztottak erdejében ? díjat is kapott érte Cannes-ban. Vagy Ilie Morometének, aki a román falusi gazda prototípusává vált a filmművészetben. És Rebengiuc ma is képes megrázó meglepetésre ? újabban egy vakot játszik, és ugyancsak hátborzongató hitelességgel. Csak azt mondhatjuk róla újra: megbízható színész.