„Hazánk halmai”

Huszonnegyedik vándortáborát tartja ezekben a napokban Tusnádfürdőn az Erdélyi Kárpát Egyesület, jórészt ugyanazon a helyen, ahol a múlt héten a tusványosiak gyűltek össze. Csakhogy ezúttal kevesebb a politika, több a felnőtt résztvevő és az esti-éjszakai bulik helyett a nappali turázás a jellemző. Az idei vándortáborról és az EKE- vándortáborokról általában számos kiadvány jelent meg papíron és a világhálón egyaránt, jómagam azonban, amikor a turizmusról olvasok, legszívesebben a hasonló célzatú, régi folyóiratokban teszem. A Kolozsvári Egyetemi Könyvtár ugyanis háromszáz számát őrzi, digitálisan is, az Erdély című, turistasági, fürdőügyi és néprajzi folyóiratnak és hadd lapozzunk bele egy éppen százhúsz esztendővel ezelőtti kiadványba, ami az Erdélyrészi Kárpát Egyesület hivatalos értesítőjeként 1895 júlusában jelent meg. Nos, figyeljünk csak a vezércikk első mondataira és ne feledjük, öt esztendővel 1900 előtt, tehát 1985-ben vagyunk: ? Semmi sem edzi annyira a testet, üdíti az elmét, kelti a jó hangulatot és szaporitja könyebben és kedélyesebben az ismereteinket, mint a turistaság? –  írja a korabeli hangadó, majd így folytatja: ?Sohasem volt ez ennyire szükséges, mint a mostani idegbeteg korban, midőn a lét nehéz küzdelmei, az életharc, az örökös  munka, az örökös túlterhelése a léleknek annyira összerongálják, kimerítik az idegeket.? Tehát a stressz, már százhúsz esztendővel ezelőtt is, amikor a fogalomnak még híre-hamva sem volt. A turistaélet viszont ? s hadd folytassam az idézetet – ?megerősíti a szivizmainkat, tágitja a tüdönket, emeli a férfias önérzetet, fejleszti a körültekintést, a hidegvérűséget, és a rettenthetetlen bátorságot. A turistaság az embert emberibbé, a férfit férfiasabbá teszi, de a nőnél sem von le semmit a nőiességből.? Minthogy a múlt heti Tusványossal kapcsolatban napjaink magyar  médiájában elő-elő bukkantak valamiféle feminista viták, különösen fontosnak tartom ez utóbbi megjegyzést. De szemelgessünk csak tovább. Már 1895-ben megtaláljuk a magyarázatát annak, miért kell a szülőföldhöz nem csupán érzelmi, hanem gazdasági szempontból is ragaszkodni. ? A  turistaság hazafiság és nemzetiség szempontjából is megérdemli figyelmünket.?– írták 1895-ben. ? A turista kirándulások jobban megismertetik velünk hazánkat, ennek szép vidékeit, csökkentik bennünk a külföldieskedést, a külföldi fürdők és tájékok minduntalan való felkeresését, megtakarított vagy kölcsönvett hazai tőkének a külföldre való kivitelét üdülés címen.? Az Erdélyrészi Kárpát Egyesület százhúsz esztendővel ezelőtt egyébként éppen azon a Radnaborbereken tartotta évi közgyűlését, ahol néhány nappal ezelőtt a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete is riport-táborozott. Akkor a házigazdák a következő szavakkal fogadták az osztrák-magyar monarciából idesereglő vendégeket: ?Minden jóravaló turista egyesület akkor van otthon, amikor utazik. Itthon vanak tehát önök itt is, hol hazánk halmai azért emelik magasabbra karjaikat, hogy édesen öleljék keblükre azokat, kik őt igazán szeretik, hogy feltárják kincsekben gazdag kebelét, azok előtt, kik érte hiven fáradoznak? Hosszas viták után azonban az akkori EKE, 1895-ben, belátta, hogy ? idézem ? ? czéltalan és káros volna már most ide hozni a külföldi turistákat, mivel a kényelemhez szükséges alkotásokkal ellátva még nem vagyunk és sok helyre utak sem vezetnek. Külföldi, ha most jön ide s bizony e részben rendezetlen állapotunkat látja, nem fog elragadtatással írni rólunk.? Százhúsz esztendő telt el az idézet mondatok óta és egyvalami biztosan megváltozott: ma már szinte azonnal megtudjuk, mit írnak a romániai turizmusról a külföldiek.