A tizenhat esztendővel ezelőtt elhunyt neves sepsiszentgyörgyi grafikus, Plugor Sándor özvegye, Miklóssy Mária elhozta az egyik csíkszeredai magángalériába a képzőművész mindeddig még ki nem állított kisgrafikáit, és megkértek, hogy a megnyitón beszéljek róluk. Néhány gondolatot elhoztam, ide a rádióba is, mert úgy vélem, hogy olyan értékekről van szó, amelyekre igen fontos széles körben is emlékeztetni. Nos, a kisgrafikák általában két nagy csoportra oszthatók. Az egyik az alkalmi eseményekhez köthető grafikák, a másik pedig az ex librisek, amelyeknek dióhéjban érdemes visszatekinteni a történelmükre. A nyomtatott könyvek elődeit, a kéziratos kódexeket egykoron olyan nagy becsben tartották, hogy kezdetben mint értékes vagyontárgyakat leláncolták, majd később a tulajdonos nevével, rangjával és címerével is ellátták. Ezt vagy a kódex szalagdíszére festették, vagy a kötéstáblába nyomták. Ezek az úgynevezett super ex librisek tekinthetők a mai ex librisek ősének. A Gutenberg galaxis kialakulásával, a könyvnyomtatás megjelenésével egy időben a könyv tulajdonosa vagy a könyvet birtokló intézmény igyekezett valamiképpen saját tulajdonjogát a könyv belső tábláján is feltüntetni, legtöbbször a rá jellemző névvel, szöveggel vagy rajzzal. Így születtek meg a szó szerint ?könyveiből? jelentésű ex librisek, amelyek a maguk sokszorosítható formáiban végigkísérték nem csupán a könyvek, hanem a képzőművészet világát. Az első erdélyi magyar ex libris feltételezhetően Hollandiában készült a tizenhetedik század utolsó negyedében, de az erdélyi ex librisek készítésének és forgalmának a fellendülését különösképpen az Erdélyi Szépműves Céh két világháború között megjelent kötetei hozták el. A rákövetkező világháborús évek, majd a rendszerváltás a maga szocialista-realista műveltségeszményével nem kedvezett az ex libris művelésének, csupán az 1960-as és 70-es évek valamivel nyitottabb romániai társadalma hozta vissza a műfajt, olyan kiváló grafikusok munkája nyomán, mint Deák Ferenc, Feszt László, Paulovics László, Cseh Gusztáv és természetesen Plugor Sándor. A kökösi származású, marosvásárhelyi művészeti középiskolát és kolozsvári képzőművészeti főiskolát végző, kiváló rajztudású és az európai áramlatokra nyitott Plugor Sándor, a Sepsiszentgyörgyi Művészeti Líceum névadója, sajátos hangulatú, nagy átütő erejű irodalmi illusztrációinak természetes kísérőjeként jutott el ex librishez és a műfajban is egyedit és maradandót alkotott. A képzőművészet szülőeszközével, a vonallal, képes volt olyan sokatmondó, az ex libris címzettjére is mindig tömören és ötletesen utaló, expresszív hatásokat elérni, amelyek több évtizeddel a művek keletkezése után is igazi műélvezetet jelentenek a tárlatnézőnek és ugyanakkor kötelezik arra: nézzen egy kissé utána a könyvjegyeken található neveknek. Mert ha így tesz, akkor nagy meglepetésben lesz része: a Plugor ex librisek nyomán felbukkan előtte a rendszerváltás előtti Erdélynek az a szellemi-művelődési elitje, amely akkor is romániai magyar kultúrtörténetet írt, amikor leginkább szerették volna présben tartani. Ezért is érdemes a nyár folyamán a csíkszeredai Pál magángalériába betekinteni, mert így az ex librisek szellemiséget sugárzó látványa akkor is velünk marad, ha a képernyőkön olvasható e-könyvekre már nem lesz amit ragasztani. .
Két emlékem Borbély Laciról
Két nappal ezelőtt volt Borbély László hetvenedik születésnapja. Ennek kapcsán jutott eszembe két történet az RMDSZ talán leghosszabb aktív karriert magáénak mondható politikusáról.
Tovább...Shakespeare feketében
Néhány nappal a színházi világnap előtt, szombaton a The Telegraph hasábjain egy olyan tanulmányt ismertettek, amely szerint William Shakespeare túlságosan „fehérré, férfiassá és ciszneművé” tette a színházat.
Tovább...Tehetetlenség
Pedagógus ismerősöm mesélte, hogy elkobozta egyik diákja telefonját, mert tanóra közben sem volt hajlandó megválni a készüléktől, noha tiltja használatát az iskolai szabályzat. Az esetről értesítette a diák édesapját, és megkérte, mikor teheti, keresse fel az iskolában.
Tovább...Az idők végezete?
A Moszkva melletti Koncertcsarnok ellen intézett terrortámadás, melynek eleddig minimum 133 halálos áldozata és nagyszámú sebesültje van, ismét magas fordulatszámra pörgette a Moszkva és Kijev között zajló propaganda kampányt.
Tovább...