P. S. ex librisek

A tizenhat esztendővel ezelőtt elhunyt neves sepsiszentgyörgyi grafikus, Plugor Sándor özvegye, Miklóssy Mária elhozta az egyik csíkszeredai magángalériába a képzőművész mindeddig még ki nem állított kisgrafikáit, és megkértek, hogy a megnyitón beszéljek róluk. Néhány gondolatot elhoztam, ide a rádióba is, mert úgy vélem, hogy olyan értékekről van szó, amelyekre igen fontos széles körben is emlékeztetni. Nos, a kisgrafikák általában két nagy csoportra oszthatók. Az egyik az alkalmi eseményekhez köthető grafikák, a másik pedig az ex librisek, amelyeknek dióhéjban érdemes visszatekinteni a történelmükre. A nyomtatott könyvek elődeit, a kéziratos kódexeket egykoron olyan nagy becsben tartották, hogy kezdetben mint értékes vagyontárgyakat leláncolták, majd később a tulajdonos nevével, rangjával és címerével is ellátták. Ezt vagy a kódex szalagdíszére festették, vagy a kötéstáblába nyomták. Ezek az úgynevezett super ex librisek tekinthetők a mai ex librisek ősének. A Gutenberg galaxis kialakulásával, a könyvnyomtatás megjelenésével egy időben a könyv tulajdonosa vagy a könyvet birtokló intézmény igyekezett valamiképpen saját tulajdonjogát a könyv belső tábláján is feltüntetni, legtöbbször a rá jellemző névvel, szöveggel vagy rajzzal. Így születtek meg a szó szerint ?könyveiből? jelentésű ex librisek, amelyek a maguk sokszorosítható formáiban végigkísérték nem csupán a könyvek, hanem a képzőművészet világát. Az első erdélyi magyar ex libris feltételezhetően Hollandiában készült a tizenhetedik század utolsó negyedében, de az erdélyi ex librisek készítésének és forgalmának a fellendülését különösképpen az Erdélyi Szépműves Céh két világháború között megjelent kötetei hozták el. A rákövetkező világháborús évek, majd a rendszerváltás a maga szocialista-realista műveltségeszményével nem kedvezett az ex libris művelésének, csupán az 1960-as és 70-es évek valamivel nyitottabb romániai társadalma hozta vissza a műfajt, olyan kiváló grafikusok munkája nyomán, mint Deák Ferenc, Feszt László, Paulovics László, Cseh Gusztáv és természetesen Plugor Sándor. A kökösi származású, marosvásárhelyi művészeti középiskolát és kolozsvári képzőművészeti főiskolát végző, kiváló rajztudású és az európai áramlatokra nyitott Plugor Sándor, a Sepsiszentgyörgyi Művészeti Líceum névadója, sajátos hangulatú, nagy átütő erejű irodalmi illusztrációinak természetes kísérőjeként jutott el ex librishez és a műfajban is egyedit és maradandót alkotott. A képzőművészet szülőeszközével, a vonallal, képes volt olyan sokatmondó, az ex libris címzettjére is mindig tömören és ötletesen utaló, expresszív hatásokat elérni, amelyek több évtizeddel a művek keletkezése után is igazi műélvezetet jelentenek a tárlatnézőnek és ugyanakkor kötelezik arra: nézzen egy kissé utána a könyvjegyeken található neveknek. Mert ha így tesz, akkor nagy meglepetésben lesz része: a Plugor ex librisek nyomán felbukkan előtte a rendszerváltás előtti Erdélynek az a szellemi-művelődési elitje, amely akkor is romániai magyar kultúrtörténetet írt, amikor leginkább szerették volna présben tartani. Ezért is érdemes a nyár folyamán a csíkszeredai Pál magángalériába betekinteni, mert így az ex librisek szellemiséget sugárzó látványa akkor is velünk marad, ha a képernyőkön olvasható e-könyvekre már nem lesz amit ragasztani. .