A mutatvány végén meg kell innia a nyílt színen egy, két, három, négy, öt, hat palack vizet, sőt a játékvezető parancsára az ivászat újrakezdődik. Azaz kezdődne, ha a közönség nem szólna bele! Amikor az előadást láttam, egy néző felrohant a színpadra, kiragadta a fulladozó nő kezéből a palackot, majd felháborodva távozott az előadásról.
Szombaton elkezdődött a TESZT ? a Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó VIII. kiadása. 15 előadás látható egy hét alatt. A nyitóelőadás ? a Manipulációk ? mintegy előrejelezte, hogy miről is lesz szó az idén ezen fesztiválon. Ezt az előadást, amely bemutatónak számít, egyszerre négy társulat tekintheti a magáénak: a szlovéniai Via Negativa, a Csiky Gergely Állami Magyar Színház, a szegedi MASZK és a Kosztolányi Dezső Színház Szabadkáról. A darabot ? s az előadást – a színészek találták ki, hozták létre és játsszák. Az alapja ? nyilván rögtönzés. És amit látunk: a rögtönzés pillanatnyi eredménye.
A játék vezetője ? szándékosan nem használom a főszereplő megnevezést ? Formanek Csaba, egy fiatal nagyokos. Észbontó kérdéseket talál ki, mint például azt, hogy Why? ? ami magyarul azt jelenti: Miért? Majd azt, hogy Why not? ? vagyis Miért nem? Majd: But how? ? De hogyan? Aztán mély értelmű szavakat ír a fal nagyságú és magasságú táblára, mint: People ? vagyis nép, Nothing ? tehát semmi, God ? azaz Isten, Ideas ? eszmék és még sok mást. Aztán mikor betelik a fal, pardon a tábla, még odarajzol egy gyökvonási jelt, majd alája ül. S ha nem tudnánk, miért teszi ezt: azt írja a táblára, hogy Thinking ? vagyis gondolkodik. Hát ez ilyen egyszerű…
És hasonlóan mély értelműek a játékvezető színpadi cselekvései is. Behoz a színre egy asztalt, rátesz egy rakás könyvet, meg egy kést és egy adag kockacukrot, amiből tornyot épít, többszöri próbálkozás eredményeként. Hadd, izguljunk érte!
De a könyvekből például egy sort sem olvas ? csupán lépcsőnek használja azokat, amikor felmászik az asztalra és rájuk lép ? így magasabbra is firkálhat a falon. Minden nagy észvillanáskor máshová viszi az asztalt ? a szereplő jelenléte tele van pótcselekvéssel. És különben semmi… Ilyen lenne egy szellemi vezér a mai világban?
Nemcsak ilyen, néha veszélyesebb is. Időnként kézbe veszi a kést, aztán leejti, de úgy, hogy beleálljon a padlóba. No és ragasztószalaggal mozgásképtelenné teszi a meztelenre vetkőztetett fiatal énekest, Borisz Kucsovot. Sőt, leköti a száját is. Majd, amikor a többi szereplő az énekest kiszabadítja a kötelékeiből ? a játékmester táncoltatja őt is meg az ugyancsak meztelenre vetkőztetett kiszabadítóit, nőket, férfiakat válogatás nélkül.
Majd a vetélkedő nőknek kést ad a kezükbe, s azok késélen táncolnak legalább egy negyedórán át. A mutatvány önmagában véve veszélyes, mert ha nem sikerül, akkor az egyik nő ? Magyari Etelka ? mellébe hatol a kés. De a másik nő ? Levko Esztella ? élete sem könnyű. Mellére, szemére virág kerül, és a mutatvány végén meg kell innia nyílt színen egy, két, három, négy, öt, hat palack vizet (mindenik szereplő ad neki egyet), sőt a játékvezető parancsára az ivászat újrakezdődik. Kezdődne! Ha a közönség nem szólna bele. Azon az estén, amikor az előadást láttam, egy kolozsvári színikritikusnő rohant a színpadra, kiragadta a fulladozó nő kezéből a palackot, s aztán felháborodva távozott az előadásról…
Hogy a művészek elérték-e a céljukat, nem tudom. Mindenesetre emlékezetest produkáltak a mindent körülvevő semmiből. Az előadás nem zseniális, nem is korszakalkotó, csupán szerény figyelmeztetés: valami nincs rendben itt nálunk és általában a mai világban. A vasárnapi előadásokból is nagyjából ez derül ki.
A délutáni, Ernelláék Farkaséknál, a budapesti Maladype Színház produkciója, kb. arról szól, hogy a mai családok élete szánalmasan üres, mert a család tagjai csak lébecolnak, nincs egy hivatás, nincs egy cél, ami tartalmat adna, ami összetartaná. És ezt a gyermekek szenvedik meg igazán. Az esti pedig a Bűn és bűnhődés ? a Jugoszláv Dráma Színház előadása Belgrádból ? mai szereplőkkel és teljesen eszköztelenül vezeti elő Raszkolnyikov és Szonja Marmeladova történetét. Nincs hamis hang. Mintha rádiószínházat láttunk volna. A színház megtisztulási igényének a jele ez az előadás.
Erre is szükség van, időnként.