Szeptember 8-án egy érdekes kérdéssel találkoztam az egyik magyarországi ismerősöm Facebook-oldalán. Így hangzik: „Te mit olvasol az olvasás világnapján?” Néhány másodpercre elgondolkodtam, ugyanis aznap elég keveset olvastam, sőt nem is szórakoztam közben. Egy angol nyelvű e-könyvet, azaz elektronikus könyvet vettem elő, amely a korrektúrával foglalkozó vállalkozások marketingjéről szól.

Amúgy két hónappal ezelőtt el sem tudtam volna képzelni, hogy valamikor e-könyv-olvasót vásárolok, minden porcikámmal tiltakoztam ellene. Végül adtam egy esélyt az új tapasztalatnak. Bár szerintem nem helyettesítheti a kézzel fogható rokonát, sok-sok előnyét fedeztem fel, egyebek között azt, hogy akár harminc könyvet is magammal vihetek egyszerre a közeli parkba. De nem szeretnék nagyon elkanyarodni az eredeti témától…

Az UNESCO 1965 novemberében nevezte ki szeptember 8-át az olvasás nemzetközi napjává, 1966 óta minden évben világszerte ünneplik. A kezdeményezéssel szeretnék felhívni az emberek figyelmét az írás-olvasás készségének fontosságára, arra, hogy az írni és olvasni tudás alapvető emberi jog, a tanulás alapköve.

Mégis milyen jótékony hatásai vannak az olvasásnak? Az egyik nyelviskola honlapja szerint bővíti a szókincsünket, tudást szerzünk vele, fejleszti a memóriánkat, a gondolkodásunkat, a fantáziánkat és az íráskészségünket, csökkenti a stresszt, megtanít koncentrálni, együttérzőbbek, elfogadóbbak leszünk általa, ugyanakkor „az elmúlt években több kutatás is bizonyította, hogy ha agyunkat aktívan tartjuk, például olvasással, keresztrejtvény-fejtéssel vagy sakkal, sikeresen késleltethetjük” a többi között a demencia kialakulását.

Közben egy másik előnye is eszembe jutott: körülbelül két hete megengedtem magamnak, hogy négy órán keresztül megállás nélkül olvassak egy romantikus regényt az egyik parkban. Teljesen beszippantott a történet, és úgy éreztem magam, mint gyerekkoromban, amikor egymás után olvastam ki a jobbnál jobb könyveket. Azt hiszem, hogy én főként olvasás közben tapasztalom meg a neves pszichológus, Csíkszentmihályi Mihály által leírt flow-élményt, amelyet egyesek se hall, se lát-élményként is emlegetnek.

Noha rengetegen írtak már arról, hogy mennyire megváltoztak az olvasási szokások az elmúlt évtizedekben, én nem feszegetném a témát, mert hiszek abban, hogy aki szeret olvasni, az a későbbiekben is időt fog szakítani rá.

A mai részt egy Márai Sándortól származó idézettel zárom: „Erővel olvasni. Néha nagyobb erővel olvasni, mint amilyen erővel az írás készült, melyet olvasol. Áhítattal, szenvedéllyel, figyelemmel és kérlelhetetlenül olvasni. Az író fecseghet; de te olvass szűkszavúan. Minden szót, egymás után, előre és hátra hallgatózva a könyvben, látva a nyomokat, melyek a sűrűbe vezetnek, figyelni a titkos jeladásokra, melyeket a könyv írója talán elmulasztott észlelni, mikor előrehaladt műve rengetegében.”