Mindenki számára hasznos lenne ez az utazás. Mert felrázná. Tudatosítaná benne, hogy mit eredményez a ráhagyás, a közömbösség, a hatalmi visszaéléseket örökké lehetővé tevő engedékenység.

Az USR képviselőjében, Emanuel Ungureanuban fogalmazódott meg ez a gondolat annak kapcsán, hogy a Román Parlament döntő háza, a Képviselőház, az idén júniusban elfogadta azt, hogy augusztus másodika legyen a roma holokauszt napja Romániában. És annak rendje és módja szerint meg is ünnepelték ezt a napot. De nem elég csak ünnepelni! – tenni is kellene valamit azért, hogy szép hazánkban és világszerte megszűnjék minden hátrányos megkülönböztetés. Hogy a kisebbségek, akárcsak a többség szabadon használják anyanyelvüket – ott, ahol szükség van rá. Az állami hivatalokban, a kórházban, a templomban, bárhol, ahol mindenkinek természetesen és pontosan kell kifejeznie magát, hogy elérje azt, amire halaszthatatlanul szüksége van. Mert ha ez nem sikerül, akkor veszélybe kerül az élete, csorbát szenved az emberi méltósága. Hát, itt tartunk…

A II. világháború idején kivégeztek 500 000 romát. Egyikük sem tért vissza Auschwitzból. Ezt is érdemes megjegyezni. Josef Mengele parancsára csupán egyetlen napon, augusztus 2-án 2897 romát küldtek halálba – ezért vált ez a nap nemcsak Romániában, hanem világszerte a roma holokauszt napjává. Figyelmeztetés ez a nap! És hála Istennek, vannak még szép hazánkban és világszerte is olyan emberek, akik nem csukják be a fülüket, hanem komolyan veszik ezt a figyelmeztetést. Most elsősorban Cătălina Olteanu emberjogi aktivistára gondolok, aki két szempontból is hátrányos helyzetben van. Először is azért, mert roma, másodszor pedig azért, mert nő. Ennek ellenére határozottan tevékenykedik azért, hogy megváltozzon a viszony a román többség és a kisebbségek – magyarok, romák, zsidók és a többiek – között. Az ő munkájának eredményeként is bekerült a tankönyvekbe a romák századokig tartó rabszolgaságáról és a holokausztról szóló esettanulmány is. Ugyancsak ő kezdeményezte és valósította meg a Mi leszel, ha nagy leszel? című programot, amelynek keretében roma származású ügyvédeket, tanárokat, orvosokat és papokat mutat be a roma fiataloknak – hadd lássák, hogy kitartással, önbizalommal, munkával mire vihetik; teljes mértékben leküzdhetik a hátrányos helyzetet. Ő kezdeményezte az Iskola másként programot is, amelynek a célja, hogy a többségiek is ismerjék meg a kisebbségieket, azok történetét és évszázadok óta gyakorolt foglalkozását. Mert a megismerés bizalomhoz és megértéshez is vezethet. Jó szándékot kelthet, toleranciát eredményezhet, egymás elfogadását és megbecsülését segítheti. Vagyis véget vethet a rasszizmusnak és a diszkriminációnak.

Sok sikert kívánunk Cătălina Olteanunak abból az alkalomból is, hogy az Országos Diszkriminációellenes Tanács tagjává választották. Működjék ott is eredményesen!