Idén augusztus 27-én ünnepeljük Georg Wilhelm Friedrich Hegel születésének 250. évfordulóját. Hegel dolgozta ki a filozófiatörténet Arisztotelész mellett legátfogóbb és legkoherensebb filozófiai rendszerét. A németek joggal büszkék filozófusuk gondolati és erkölcsi következetességére.
De hogy a német kormányzatok, melyekben – Marx révén – a hegeli dialektikára építkező szociáldemokrácia képviselői is folytonosan meghatározó szerepet játszottak, mennyiben tartja magát hegeli logika és dialektika alapelveihez, azt ragyogóan szemlélteti az a tanulmány, melyet a Hesseni Béke és Konfliktuskutató Alapítvány Leibniz-Intézete a Greenpeace megrendelésére a német állam fegyverexportjáról készített. A vizsgálat csupán az utóbbi harminc esztendő fejleményeit öleli fel, de azok is szerfelelett beszédesek.
A végkövetkeztetések néhány mondatban is összefoglalhatók. Németország rendszeresen lehetővé teszi harci fegyverek és hadi segédeszközök exportját a világ szinte minden válságövezetébe. A célországok között bőven akadnak olyan autoritárius államok, melyek polgáraik emberi jogait rendszeresen lábbal tiporják, illetve melyeken belül polgárháborús feszültségek uralkodnak. Az 1971-ben megfogalmazott alapelvet, mely szerint Németország kötelezi magát, hogy tartózkodik a NATO-n kívüli államokba irányuló fegyverszállításoktól, a kormányzat szisztematikusan megsérti.
Sőt, az utóbbi időben még a NATO-tag Törökországba irányuló fegyverszállítások is kifejezetten megsértik az szóbanforgó egyezményben rögzített kitételeket. Törökország ugyanis a nemzetközi jog szinte minden alapelvét sutba dobja. Szíriai és iraki területeket száll meg. A Földközi-tenger olajban gazdag területeit önkényesen kisajátítja. Arról nem is beszélve, hogy korábban – a nemzetközi közösség által azóta is törvénytelennek tartott, de hallgatólagosan akceptált – katonai akcióval szakította el Ciprustól annak törökök lakta részét. A tengeri határok megváltoztatását megalapozandó beleavatkozik a líbiai háborús konfliktusba is. Ennek ellenére Németország Törökországba irányuló szállításainak felfüggesztése csak a legutóbbi időben került szóba. De Németország a Törökország által főellenségnek tekintett (iraki) kurdokat is segített felfegyverezni az Iszlám Állam ellen irányuló akcióikban. Most ezek a kurdok ugyanúgy német fegyverekkel védekeznek a török agresszióval szemben, mint ahogyan a törökök is német fegyverekkel támadják őket.
A tanulmány azonban nem annyira – a NATO-tag – Törökország, mint inkább a többi közel-keleti és észak-afrikai állam, főként Egyiptom, Algéria, Szaúdi Arábia, Katar, Jemen, Líbia és mások felfegyverzésére összpontosít. Líbiában – török közvetítéssel – a szembenálló felek szintén német fegyverekkel (is) vívják öldöklő polgárháborújukat. A Jemen és Szaúdi Arábia közti konfliktusban szintén mindkét oldalon meg-megszólalnak német fegyverek is.
A német fegyverexport hatósugara azonban az Atlanti-óceánon is túlterjed. Németország a szintén autoritárius, az emberi jogokat semmibe vevő Brazília felfegyverzésében is szerepet vállal. Mexikóról nem is szólva, ahol a biztonsági erők német gépfegyverekkel mészárolták le a kormányzat ellen tüntető egyetemistákat is… De a célországok sorában például Indonézia is szerepel. A világ másik sarkában…
A fegyverexport idén – a múlt év azonos időszakához viszonyítva – még 60 százalékkal növekedett is, értéke meghaladta a 492 millió eurót. 2001 és 2019 között csak a – szintén gátlástalanul diktatórikus – Egyiptomba irányuló fegyverszállítások összértéke is meghaladta az 1,5 milliárd eurót.
A német kormányzat minden fegyvertípust exportál, melyre vevő akad. A fregattoktól a kézi fegyverekig, páncélozott járművekig, légvédelmi eszközökig, radarrendszerekig. Az idézett tanulmány szerint a fekete kereskedelem sem jelentéktelen.
A Greenpeace szerint a tanulmány félreérthetetlenül bizonyítja, hogy a fegyveres konfliktusoktól tartózkodó és felelősségteljes Németország – média által terjesztett – kormányzati mítosza merő manipuláció.
Sőt, meglehetősen cinikus manipuláció. Hiszen miközben Merkel-mama könnyes szemekkel öleli keblére a háborús régiókból menekülő gyerekeket, legalábbis hallgatólagos beleegyezését adja ahhoz, hogy a német hadiipar segítsen tartósítani egyebek közt azokat a háborús konfliktusokat is, melyek elől a szóban forgó gyerekek jó része kénytelen elmenekülni.
S ahol nincsenek háborús konfliktusok, mint mondjuk Szaúdi Arábiában vagy Törökországban, a hatalom német fegyverek árnyékában tiporja lábbal az emberi jogokat, börtönzi be az ellenzéket, hallgattatja el az újságírókat.
Mindez azonban a német kormányzatot és a hozzá hű sajtót nem akadályozza meg abban, hogy méltatlankodva bélyegezze meg a jogállam és az emberi jogok lengyelországi vagy magyarországi „lábbal tiprását”. A nyelvi-kulturális kisebbségeken esett sérelmeket ez a sajtó Spanyolországtól Ukrajnáig észrevenni sem nagyon hajlandó.
No de hát a fegyverüzlet az emberi jogokkal, a méltányossággal, a felebaráti szeretettel ellentétben busásan jövedelmez. Az emberi jogok legfeljebb arra jók, hogy – egyebek közt ezekről üzletekről is – eltereljék a figyelmet.
Valóban kíváncsi lennék, mit szólna mindehhez a logikai következetesség utánozhatatlan mestere, Hegel, vagy a formális logika másik atyja, Gottried Wilhelm Leibniz, aki még úgy vélte, hogy a lehetséges világok legjobbikában élünk.
Hát igen…