Mozaik, 2020. február 4-e

Adásunkban a magyar kultúra napja alkalmából Bukarestben és Aradon megtartott rendezvényekről hallhatnak összeállítást. A fővárosi Balassi Intézetben február 10-ig megtekinthető Zsolnay World Tour nevezetű vándorkiállítás megnyitóján Forró László járt, az Arad Megyei Múzeumban elindított Múzeumi esték elnevezésű rendezvénysorozatról Pataky Lehel Zsolt számol be.

Első megközelítés. Ha a kétségbeejtő, a világot kétségekbe ejtő vírus (remélem, figyelik a finom distinkciót a vigasztalanság és a kétely között!) szertelenül – szeszélyesen, kiszámíthatatlanul, féktelenül, szélsőségesen – viselkedik, a tollforgatónak sem marad más, mint a maga módján szertelenül – csapongva, fegyelmezetlenül – írni róla, hatásairól.

Cseke Gábor mondja ezt Zsigmond Mártonról a már említett munkájában, a Sorsok könyvében. A híres csíkszeredai óriásmozaik szerzőjéről pontosan ezt állítja: „a művész kőfaragó, türelemjátékos, építőmunkás és látnok is egy személyben; szabadidejében pedig természetjáró, aki, valahány érdekes kőzetet hajít feléje a véletlen, alázatosan és kíváncsian lehajol érte; színezetét, erezetét, anyagszerűségét veszi szemügyre, s azt latolgatja, mennyire illik majd a mindent elnyelő, készülő mozaik-mezőbe.”

Évekkel ezelőtt több alkalommal is megfogalmaztam jegyzeteimben, hogy nem tartom helyénvalónak a parádés ballagási ünnepségek és lakodalomnak is beillő, olykor anyagi lehetőségeinket meghaladó ajándékozással egybekötött ballagási ebédek megszervezését – ahhoz, hogy pár hét múlva az ünnepelt, a búcsúztatott, a megajándékozott, a „Nagybetűs Élet…” tartalmú példabeszédekkel traktált fiatal elbukjon az érettségi vizsgán. Vagy stílusosabban szólva: elhasaljon annak a bizonyos Nagybetűs Életnek az első nagyobb megmérettetésén, próbatételén.