A felmérések szerint a nyugati országokban a lakosság 68 százaléka nem jár templomba. Pedig volna elég és nagy befogadó képességű templom, ahová menjenek. Az elmúlt századok folyamán Nyugat-Európában gyönyörű szép templomokat építettek, ahol a falfestményeket és a falak mentén felállított sok-sok szobrot látva van min elmélkedni. A templomba járó elgondolkozhat azon, hogyan is él ő. Mit kellene még tennie azért, hogy világunk emberibbé váljék. Lehet, hogy pontosan ez elől, a magunkkal való szembenézés elől menekül – ezt kívánja elkerülni, azért nem jár manapság templomba. Pedig ott könnyíthetne a lelkén…
Itt nálunk is sok fiatal más helyet keres és talál magának érzései kiéléséhez. Zsúfolásig megtöltik a Colectivhez hasonló tánctermeket. És aztán ez a zsúfoltság és a fülsüketítő zenével kísért kicsapongás szomorú tragédiákhoz vezet – amihez még besegítenek a szórakozóhelyek felelőtlen tulajdonosai. A Colectiv nem rendelkezett vészkijáratokkal – nem lehetett kimenekülni belőle. A falakra szerelt hangszigetelés pedig gyúlékony anyagból készült. A bíróságnak 4 év alatt végre sikerült elítélnie azokat, akik a Colectivben kitört tűzvész során meghalt 60 ember haláláért és az ott megsérült 150 ember szenvedéseiért felelősök. Több mint 50 millió euró kártérítést kell fizetniük. A klub tulajdonosait fejenként 9 év és 2 hónap börtönbüntetésre ítélték. Cristian Popescu Piedonét pedig – a 4. kerület akkori polgármesterét -, aki a klub működését engedélyezte, 8 év és 6 hónap szabadságvesztésre ítélték. De nincs miért örvendenünk, mert a megkésett ítéletek, a négy évig csűrt-csavart per eredményei nem támasztanak fel egyetlen halottat sem, és nem jelentenek elégtételt a Colectivben megsérült 150 ember szenvedéseiért.
Azon a szörnyű napon 350 személy mulatott a Colectivben – és közülük 210-en válságos helyzetbe kerültek. Ezt nem szabad elfelejtenünk. Én legalábbis arra biztatnám a fiatalokat, hogy ne csak a táncházakba járjanak, hanem menjenek el néha a templomba is, mert a lelküket ott gyarapíthatják. Azzal az 50 millió euróval pedig, amit most kártérítésre kell fizetni, sokkal jobb dolgokat lehetett volna tenni. Dehát, kissé átformálva a mondást: „Ítélkezünk, ítélkezünk – és a temetők megtelnek.” A Colectiv előtt a szánakozó fiatalok és a hozzátartozók gyertyákat gyújtanak, szentképeket helyeznek el. Lám, erre is szükség van – a vallásos érzés is ér még valamit a világon. Kár, hogy nem juttatták kifejezésre ezt az érzést már a tragédia előtt – hogy figyelmeztessenek a felelőtlen szórakoztatás és szórakozás várható kilátásaira. Akkor talán sokan megúszták volna a tűzvész okozta szenvedéseket. Nem kerültek volna most annyian börtönbe, és sok fiatal lelkében nem hagyott volna halálos nyomokat az a táncterem.