Brüsszelben tovább folytatódik a Laura Codruța Kövesi európai főügyésszé való kinevezése körüli huzavona. Minderről a nyugati sajtó legfeljebb szordínóval tudósít. Az eset sehol nem szerepel a hírügynökségek fő hírei közt, kommentár sincs sehol. Csupán az Adevărulból szerezhetünk némi tudomást a fejleményekről.
Pedig szinte semmi sem úgy zajlik, ahogyan az normális lenne. A meghallgatásnak és az ezt követő szavazásnak az eredeti tervek szerint elsőként az EU két bizottságának, a LIBE Bizottságnak, illetve a Pénzügyi Ellenőrző Bizottságnak a közös ülésen kellett volna lezajlania (február 26-án), ezt követte volna (27-én) az Európai Tanács (azaz az európai állam és kormányfők tanácsának) döntése. Az utóbbit – mint közismert – ebben a félévben Románia elnököli.
A rendellenességek már azzal elkezdődtek, hogy Románia EU-nagykövete, Luminița Odobescu asszony rávette az Európa Tanács illetékes fórumának, a COREPER-nek a tagjait, hogy a döntést egy héttel hozzák előbbre, ezzel precedenst teremtve a másik két bizottság számára is. Ráadásul Kövesit illetően nem csak kedvezőtlen döntés született, de a román kormány képviselője a lehető legkisebb pontszámot adta a román jelöltnek, miközben a francia képviselő a sajátját maximumra értékelte. Így aztán az utóbbi 50 pontot, Kövesi és a német jelölt – holtversenyben – pusztán 29-et kapott.
Ez a fejlemény az előzmények ismeretében nem volt meglepő, hiszen közismert, hogy Kövesit a bukaresti főügyészség éppen a Brüsszelbe való elutazása napján rendelte be meghallgatásra, és az ügyésznőnek nem csak súlyos vádakkal – hatalommal való visszaélés, kenőpénz elfogadása, hamis tanúzás – kellett szembesülnie (18 panaszt iktattak ellene), hanem volt „vetélytársnőjével” is. Az ügyésznő ugyanis, aki a meghallgatást vezette, nem volt más mint az az Adina Florea, akit a szociáldemokraták javasoltak az ő megüresített székébe, de akinek jelölését Klaus Iohannis visszautasította.
Az már kissé Dăncilă asszonytól is meglepőnek tűnt, hogy a kormány azután döntött Kövesi elutasítása mellett, miután a miniszterelnöknő hazaárulóknak titulálta azokat a román liberális képviselőket, akik a BTK módosítása körüli vitában Románia ellen szavaztak.
A román kormányzat persze arra hivatkozhat, hogy Kövesi nem Románia jelöltje. S ez valóban igaz. Kövesit az EU-bürokrácia javasolta. Ezért aztán nem is lehet kétséges, hogy a LIBE Bizottság meghallgatásán Kövesi a legnagyobb pontszámot fogja kapni, hiszen az ő főügyészsége alkalmasnak látszik arra, hogy jogi eszközökkel – az uniós bürokrácia esetleges májusi vereségét követően is – tovább vihesse a mai – jogállaminak álcázott – balliberális álláspontrendszer dominanciáját. S az is jól jönne, ha ezt a főként a V4-ek ellen irányuló „politikát” egy kelet-európai hölgy képviselné.
Ha a LIBE Bizottság Kövesi mellett dönt, márpedig a Bizottság egyik illetékese, Roberta Metsola már korábban kifejtette, hogy az ő számukra Kövesi számít befutónak, újabb forduló következik. Az Európai Parlamentnek és az Európai Tanácsnak kell egyeztetnie. Itt pedig – a legfelsőbb Európai döntéshozó fórum, az Európa Tanács elnökeként – ismét Románia fog elnökölni, s nem kétséges, hogy továbbra is mindent megtesz – a PSD-pártfőnöknek és cinkosainak az leleplezésétől el nem tántorítható – Kövesi kudarcáért.
A LIBE Bizottságban és a Költségvetési Ellenőrző Bizottságban négy romániai képviselő van. A független Monica Macovei (aki a jelenlegi kormányzat vehemens ellenlábasaként ismert), az RMDSZ-es Sógor Csaba, a liberális Traian Ungureanu és a szintén független Cătălin Ioan.
Itt tehát román részről is Kövesi javára billenhet a mérleg, még akkor is, ha Sógor Csaba adott esetben roppant kínos helyzetben találhatja magát. Ő bizonyosan egyetért Kövesi antikorrupciós célkitűzéseivel, de azokkal a módozatokkal és módszertannal, mellyel ezt a háborút a – Nyugaton román Jean dʼArc gyanánt emlegetett – ügyésznő meg szeretné vívni, maga sem érthet egyet.
A Kövesi vezette DNA ugyanis közismerten az amerikai befolyás alatt álló titkosszolgálatok adatait felhasználva, sőt gyakorta egyenesen az ő sugalmazásaikra alapozva vádolt meg és juttatott rácsok mögé embereket. Tömegesen magyarokat is, akik megvádolása és elítélése nyilván csak a román közvélemény nacionalistáinak megnyugtatását szolgálta volna. Eklatáns példa erre éppen Horváth Anna esete, akit a Kolozsvári Bíróság a DNA vádak alapján több mint két év letöltendő börtönbüntetésre ítélt, egy olyan SRI lehallgatási anyag alapján, melyről a perújrafelvétel során a napokban derült ki, hogy kétségbevonhatatlan műszaki adatok támasztják alá a gyanút, hogy éppen a döntő szövegrészben, mely Horváth Anna és a perben implikált üzletember találkozásának céljára vonatkozott, a SRI munkatársai belebabrálhattak a felvételbe, azaz meghamisíthatták azt. Mely egyébként az önmagában is meglehetősen konstruáltnak tűnő vád egyetlen „kézzel fogható” bizonyítéka volt. Azaz legalábbis közvetve maga Kövesi is részese lehetett egy ártatlan ember meghurcolásának és elítélésének. S Horváth Anna esete korántsem az egyetlen. A magyar közszereplők elleni vádak indítékainak túlnyomó többségéről feltételezhető a – mint fentebb utaltam rá – nem feltétlenül valóságos magyarellenes érzületből fakadó, de mindenképpen a közvélemény feltételezett magyarellenes érzelmeire játszó manipulációs szándék. (Néhány esetben a vádak tarthatatlansága tételesen is bebizonyosodott.)
Mindez nem teszi semmissé Kövesi érdemeit, és nem kérdőjelezi meg a DNA jelentőségét sem, csak súlyos kétségeket támaszt Kövesi befolyásolhatatlanságának és következetességének vonatkozásában.
S még valami: a román média eleddig magyar ö-vel írta, sőt ejtette Kövesi nevét. Az Adevărul legújabb számában, (a cikket ezúttal is a Kövesit korábban következetesen Kövesi gyanánt emlegető Sebastian Sachmann jegyzi) lehullt a névről az ékezet. Még a Laura is elsikkadt. Csak a Codruța maradt a helyén.
Vajon mi lehet az ok? Mert az effélének, még ha tudjuk is, hogy a név csupán volt férjétől maradt rajta, mindig van. Méghozzá rendszerint komoly.