A régóta néppárti többségű Európai Unió kormánya, az Európai Bizottság egy hirtelen ötlettől és egy híres hiszterikától vezérelve az Együttműködési és Ellenőrzési Mechanizmus (a híres MCV) keretében november tizenharmadikán olyan jelentést adott ki, amely az uborka görbületét is überolni fogja az intézményesített fontoskodás és ünnepélyes feleslegesség példáinak tárházában.
Ilyenkor merül fel a gyanú, hogy a korlátoltság nem elég magyarázat, itt indulat, egész pontosan rosszindulat munkál. Ettől függetlenül az RMDSZ elnöke szerint komolyan kell venni ezt a dokumentumot, a benne foglalt figyelmeztetéseket.
Nos, komolyan venni lehet úgy is, hogy a tartalmát tekintjük, értelmezzük, és úgy is, hogy a szándékot, ami létrehozta. Az elnök úr az előbbire céloz, és azonnal meg kell állapítanunk, hogy tartalmilag márpedig nem lehet komolyan venni, annyira inkoherens és annyi ostobaságot tartalmaz ez a jelentés. (Ezeket a Legfelsőbb Bírói Tanács ténybeli tévedéseknek nevezi.
Azóta műkedvelő jogászok, első-másodéves joghallgatók szedik szét kéjesen az opuszt. Nekem az tetszett legjobban, ahogy az európai kormány utasításokat ad egy szuverén állam parlamentjének és alkotmánybíróságának, az ukázok közül pedig a legvagányabb az, hogy azonnal fel kell függeszteni az igazságügyi törvények alkalmazását! Titok, hogy ezt kinek és miként kellene megtennie (igazodva az európai normákhoz, natürlich). Mégis, hogy képzeled, Móricka? – kérdezte a viccben a tanítónéni.
De ne tréfáljuk el a dolgot, mert a helyzet tényleg súlyos, és fokozódik is. Véleményem szerint ennek a jelentésnek, amely egyszerűen „semmibe veszi” a romániai alkotmányos rendet , fő politikai célja – az Európai Parlamentnek a román jogállamiságra vonatkozó egyidejű szavazatával együtt, a Néppárt kampányhadjáratán túlmenően –: a magyarországi és lengyelországi helyzet relativizálása. Az Európai Néppárt úgy érezhette, sem elektorális, sem presztízsszempontból nem engedheti meg magának, hogy miközben – bár jogosan – a saját pártcsaládjuknak aránylag sok képviselőt adó országait előveszi, egy másik keleti tagország amúgy csakugyan konfúz baloldali-liberális kormányát nem leckézteti meg.
Annál is inkább, mivel régóta látványosan működik a berkekben egy leckéztetésra hajlamos személyes szándék, méghozzá pont egy román európai parlamenti képviselő részéről. Természetesen a volt igazságügyi miniszterről, Monica Macoveiről van szó. Volt alkalmam, különösen ivócimborája, a játékos Traian Basescu 2012-es felfüggesztése, a híres referendum óta beszélni ennek a képződménynek a rémtetteiről, hazugságairól, és persze európai befolyásáról is. Ő találta ki a korrupció elleni harc bolsevista gyökerű (vagyis a terrort és diktatúrát demokratizmussal álcázó), sajátos román formáját, amelynek zászlaja alatt annyi rémség történt az utóbbi másfél évtizedben, a protokollumoktól a szelektív igazságszolgáltatásig, az ártatlanság vélelmének megcsúfolásától a konstrukciós perekig.
Alapos a gyanú, hogy az évek során MaCoVei meghatározóan hozzájárult az MCV-jelentések öszeállításához, sokak múzsája volt, Viviane Redingtől Frans Timmermansig. A mostani raport mindeképpen eddigi közreműködésének megkoronázása: igazi konstrukciós vádirat és célzatos utasítás arra nézve, hogy a „vádlottat” milyen tortúrának, majd büntetésnek kell alávetni. Mintha itthon, a „binom” boszorkánykonyhájában született volna.
Azt hiszem, mielőtt mi komolyan vennénk őt, az EB-nek kellene komolyan vennie saját magát. És nagyon visszafogottan díjazná, hogy a viharvert Monica ismét ilyen ostoba helyzetbe hozta. Annál is inkább, mert történt egy másik esemény, amely fókuszba állítja az antikorrupció bajnoknőjét.
A hír még friss és jó darabig aktuális: a volt macedón miniszterelnök, Nikola Gruevski Budapestre menekült, és állítólag menedékjogért fog folyamodni a magyar hatóságokhoz, miután hazájában kétéves börtönbüntetésre ítélték.
A továbbiakban a tájékoztatást Kovács László volt magyar külügyminiszter cikkéből veszem. „Gruevskiről azt kell tudni, hogy kormányfőként leépítette a jogállamot, korlátozta a demokráciát, a szabadságjogokat, kemény önkényuralmi rendszert épített ki Macedóniában. A legutóbbi választást elvesztette, szocialista vezetésű, a jogállam és a demokrácia iránt elkötelezett kormány kapott a választóktól bizalmat. Bíróság elé nem politikai nézetei miatt került, hanem azért, mert 200 millió forintnak megfelelő összegért vásároltatott magának egy páncélozott Mercedes gépkocsit. És ez még hagyján, előfordul, de kiderült, hogy az összeg egy részét visszakapta saját zsebbe, ami testvérek között is korrupció. A vád nem a gépkocsi kirívóan magas árára hivatkozott, hanem arra, hogy az összeg egy részét saját zsebbe visszakapta, ami viszont egy jogállamban egyértelműen korrupciónak számít. A (…) bukott kormányfő a bíróság jogerős ítélete ellenére nem vonult be a börtönbe, hanem Magyarországra szökött, ezért a macedon hatóságok nemzetközi elfogató parancsot adtak ki ellene. Azon gondolkodom, hogy mit fognak tenni a magyar hatóságok és Orbán Viktor akarja-e a döntésüket befolyásolni. Gruevski és Orbán között ugyanis köztudottan szoros baráti viszony van. Nem titok, hogy Magyarországról komoly támogatást, jelentős anyagi és szakértői, többek között kommunikációs segítséget kapott Gruevski pártja. Ennek köszönhette korábbi győzelmét. A legutóbbi választás során a magyar segítség azonban már nem tudta a választók döntését Gruevski számára kedvező irányba befolyásolni. Hasonló kudarcot szenvedett Orbán támogatottja a nemrég megtartott szlovéniai választásokon is. (…)”
Hogyne jutott volna eszünkbe ezek olvastán, hogy az országát politikai válságba sodró macedón kormányfő mestere pont ezen a területen Monica Macovei volt, magas tisztségét úgy hívták: „antikorrupciós tanácsadó”. Hogy mennyire értette a dolgát, mennyire adott jó tanácsokat, az most újfent kiderült. Ez a Macovei-paradigma: pandúrból lesz a legjobb rabló, a legzsírosabb ügyleteket, lopásokat a korrupcióellenesség jelszavával a lóbogunkon lehet megejteni, mellékesen ugyanezzel a jelszóval ki lehet nyírni a politikai ellenfeleket is.
Az sem véletlen, hogy amíg – busás brit pénzért! – Mónika tanácsolgatta Gruevskit, Macedóniában húszezer titkos lehallgatás történt „korrupciós ügyekben”. Ugyanaz a licenc, mint Romániában: Macovei szabadalma, a zsarolás intézményesítése, rendszere masterfokon.
Ezért kell a román maffiaállam báb(á)jaként Basescu mellett megemlíteni Macoveit. Macedóniába csak a módszereit vitte, idehaza eszközként ott volt nekik a Független Védelmi és Korrupcióellenes Szolgálat (SIPA) megdézsmált híres dossziéarchívuma is: a magisztrátusok viselt dolgainak bizonyítékai – ezek az akták tették lehetővé, hogy ügyészek és bírák ezreit zsarolják, sakkban tartsák, piszkos ügyek végrehajtóiként felhasználják mind a mai napig.
Ez volt az igazi mechanizmus, a rendszer, amelyet egyes európai vezetők felelőtlenül vagy csak tájékozatlanságból még mindig védenek. A mostani MCV-jelentés jó alkalom lehet a román igazságszolgáltatás elleni példátlan merényletnek a leleplezésére!
Monica Macovei egyszer már alaposan leszúrta a kalapács nyelét, amikor Gabriel Liiceanut, a MUIE-forradalom egyik meghirdetőjét hívta el az Európai Parlamentbe, és ott a demagóg Basescu-értelmiségi szánalmasan leszerepelt. Az a kínos eset feledhető (szervezett Macovei fellépést Kövesinek is, a kutya sem volt kíváncsi arra sem), de ez a mostani konstrukció, a Jelentés megmarad, visszhangja, következményei lesznek, remélhetőleg nem is csak rá nézve…
Jó lenne, ha Románia végre igazi megoldást találna a korrupcióellenesség képében fellépő korrupcióra, és ezután elejét venné annak, hogy okkult, antidemokratikus erők, érdekelt külföldi segítséggel – mint eddig több ízben történt – eltérítsék a választói akaratot.