A heti interjú vendége Simon Norbert fotóművész, akivel Flora című kiállítása után beszélgettem Kolozsváron. A kiállítás január közepéig látogatható a Kolozsvári Rádió Galériájában (Donát út 160.) Simon Norbert csíkszentkirályi, 1994-ben született, és jelenleg a Babes Bolyai Tudományegyetem Filmművészet és Média szakán tanul. Fotózni csak néhány éve kezdett, ám egyéni technikájának, témáinak köszönhetően már – ahogy mondani szokták – rajta van a világ szeme. A Kolozsváron kiállított sorozat két képe nemzetközi kiállításon is szerepelt: augusztusban a Louvre-ban volt látható az egyik alkotás, egy másik portré pedig jelenleg Miamiban szerepel digitális formában.Emellett több nemzetközileg is elismert lapban közölték munkáit, mint például a Vouge, az Institute, vagy a Dark Beauty.
A magyar mezőgazdasági oktatás története
A másfél évszázaddal ezelőtt alakult kolozsvári Agrártudományi és Állatorvosi Egyetemen ma már csak a régi épületek emlékeztetnek a magyar múltra.
Tovább...A kevésről és a sokról
Első megközelítés. Ha a kétségbeejtő, a világot kétségekbe ejtő vírus (remélem, figyelik a finom distinkciót a vigasztalanság és a kétely között!) szertelenül – szeszélyesen, kiszámíthatatlanul, féktelenül, szélsőségesen – viselkedik, a tollforgatónak sem marad más, mint a maga módján szertelenül – csapongva, fegyelmezetlenül – írni róla, hatásairól.
Tovább...Zoombele! (2. rész)
A mai félórában iskolai tanácsadó, diák és szülők számolnak be az utóbbi 3 hónap megélései mellett arról, hogy miért lenne szükség szemléletváltásra az oktatásban. Megtudjuk, hogy a képernyő előtt töltött idő milyen nyomokat hagyhat a gyermekekben, felnőttekben. Ugyanakkor kitérünk arra is, hogy a Waldorf pedagógia (amely mindig kerülte a virtuális oktatást) hogyan élte meg a kialakult helyzetet.
Tovább...Hűséges, mint a bicikli
Cseke Gábor mondja ezt Zsigmond Mártonról a már említett munkájában, a Sorsok könyvében. A híres csíkszeredai óriásmozaik szerzőjéről pontosan ezt állítja: „a művész kőfaragó, türelemjátékos, építőmunkás és látnok is egy személyben; szabadidejében pedig természetjáró, aki, valahány érdekes kőzetet hajít feléje a véletlen, alázatosan és kíváncsian lehajol érte; színezetét, erezetét, anyagszerűségét veszi szemügyre, s azt latolgatja, mennyire illik majd a mindent elnyelő, készülő mozaik-mezőbe.”
Tovább...