Múlt héten ünnepelték a bukaresti magyar oktatás létrejöttének 200-ik évfordulóját. És ez alkalomból láthattunk egy színházi előadást is ? A tanítónőt ? a marosvásárhelyi színiakadémia produkcióját, Simon Boglárkával a főszerepben. Jól jött ez az előadás, mert megmutatta, kinek és minek van kiszolgáltatva az oktatás és az ember szép hazánkban ? de lehet, hogy nemcsak itt, hanem világszerte.

Fiatal, 22 éves tanítónő érkezik egy faluba ? és tanítani szeretne. Nincs rá lehetősége. Az óráit állandóan megzavarják a hatalmaskodók: a szolgabíró, a pap, a patikus és mások. Sőt, még este sem hagyják nyugton: állandóan szerenádot kell hallgatnia ? a falu igazi ura, a nagy földbirtokos fia üldözi őt cigányzenével. Mindenki birtokba akarja venni a hölgyet. Amíg fiatal…

A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem előadásában az a jó, hogy nem a múlt század elejének világát idézi ? amikor a darab született -, hanem azt mutatja meg, ami Bródy Sándor darabjából ma is szószerint igaz: a rossz színjátékot, amit a hatalom birtokosai művelnek ma is, ugyanúgy mint bármikor. Politikának nevezik ezt a rossz színjátékot ? mióta a görögök, az ókorban, föltalálták.  És a sarkító ripacsok, kik is lennének ők? Hát a politikusok! Akár helyi szinten, akár országosan. Gáspárik Attila rendezte az előadást. Ő csak tudja, és elő is vezeti ezt a társaságot.

A darabnak ? miként Gáspárik Attila emlékeztet rá ? három befejezése is van. Vagyis teljesen nyitott. Az első az, ahogy a szerző ? Bródy Sándor ? a Tanítónőről írott novelláját befejezte, vagyis a hős öngyilkos lesz. Aztán következik a téma színdarabként történt feldolgozásának a befejezése: Bródy Sándor Tanítónője elmegy a faluból. Mert nem teheti azt, amiért oda ment, amit hivatásának érez. Ez is szószerint bejön napjainkban ? a fiatal értelmiség tömegesen távozik nemcsak faluról, hanem az országból. A hatalmi ripacskodók célt értek, elégedettek lehetnek. Vagy tán mégsem? Ki fog dolgozni itt, egyáltalán?

És van egy harmadik változat is ? a happy end. A Tanítónő elfogadja a földbirtokos fiának udvarlását ? és hozzá megy feleségül. Ez is ismert már 1908 óta, amikor Budapesten, a Vígszínházban meghamísították a darab eredeti befejezését. És Bródy Sándor még az előadás megkezdése előtt tíz perccel távozott a teremből. Sajnos, ez a darab igazi vége. A korábbi variánsok ? az öngyilkosság és a távozás ? szintézise. A Tanítónő ? mint tanítónő! ? öngyilkos lett, feladta hivatását és távozott, még ha nem is ment messzire, csupáncsak a földbirtokos udvarházába, a hatalom palástja alá. Gáspárik ezt vallja, és rendezésével meg is valósítja. A Tanítónő kénytelen szerepet vállalni a rossz színházban.

Vagy nem így lenne? Ki tudja? Gáspáriknak mindenesetre rálátása van a rossz színházra. És hogy a rossz előadást gyakran nép-nemzeti jelmezben játsszák ? erre is utal Gáspárik Attila rendezése.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.