A román külügy nem vesztegeti az idejét. Máris megpróbálja learatni a Kolozsváron megrendezett kisebbségvédelmi Konferencia gyümölcseit. Bogdan Aurescu román külügyminiszter ? budapesti látogatását megelőzően ? az Agerpres hírügynökségnek adott interjújában explicite is hivatkozott a Velencei bizottság elnökének Gianni Buquicchionak kolozsvári nyilatkozatára, mely szerint a román kisebbségvédelem ?pozitív és építő jellegű?. Azt is kiemelte, hogy Románia az Európai tanács Kisebbségvédelmi Keretegyezményének filozófiáját, vagyis az interkulturalitást támogatja és elutasítja az elkülönülést, implicite az etnikai alapú autonómiát is.

Így aztán azt is megengedhette magának, hogy Magyarországot vádolja a kisebbségi vegyes bizottság munkájának hátráltatásával, ami szerinte súlyosan érinti a magyarországi románok kisebbségi érdekeinek érvényesítését, a román nyelvű oktatás minden szintre kiterjedő szavatolását, a román nyelvű sajtó megfelelő támogatását, nyelvi, etnikai, kulturális identitásuk bátorítását. Azt is kérte, hogy a magyar állam lépjen fel az úgynevezett etnobiznisz ellen, azaz akadályozza meg, hogy önmagukat románnak valló, valójában azonban a román közösségtől idegen egyének nyúlhassák le a kisebbségi támogatásokat.

Ez a fellépés, bár enyhén szólva is meghökkentő, sajnos korántsem megalapozatlan. A hangzatos nevű ?kisebbségi önkormányzatok? rendszere egyáltalán nem teszi lehetővé, hogy a magyarországi kisebbségek nyilvánosan is használhassák anyanyelvüket. Még azokon a területeken sem, ahol jelentős számban élnek, illetve éltek. A kisebbségi nyelven kívül még az úgynevezett kisebbségi iskolákban is minden más tárgyat magyarul oktatnak. Így aztán az ? iskolán kívül is mindenütt a magyar nyelv használatára kényszerülő ? gyerekek legfeljebb elemi szintű anyanyelvi ismeretekre tehetnek szert. A beszéd legtöbbször még a családban is magyarul folyik, hiszen a szülőknek a családon kívül végképp nincs már lehetőségük anyanyelvük használatára, s ha még tudnak is románul, szlovákul, szerbül vagy németül, kényelmesebbnek érzik, ha magyarul szólalnak meg. Az úgynevezett idegen beszédet a szűkebb környezet sem igazán díjazza. Ebben persze nem csak Magyarország a ludas. Európa államainak zömében hasonló a helyzet. Románia, Szlovákia, Szerbia szórványba szorított magyarságáról nem is beszélve.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.