Műsorok

Sokáig nem hittem a kósza elméleteknek, hogy a túlzott médiafogyasztás lelki-, sőt elmezavarhoz vezethet. Meglehetősen túlzott médiafogyasztó vagyok, mesterségem szoktatott rá, aztán úgy maradtam; de a jelzett tüneteket nem tapasztaltam magamon. Tegnapelőttig. Éjszaka, a sürgősségi kormányrendeletek kibocsátásának szokott óráiban, álmomban megjelent Klaus Werner Iohannis és Ludovic Orban, mindketten gyolcsingben, posztó harisnyanadrágban és mellényben.

A kiábrándulás és a szellemeskedés mindig kéznél van. A fiatal Márton Áron egyik, 1932-ben megjelent cikkében Szabó Dezsőt idézi, aki szerint: „a világnézet manapság közéleti kellék lett. Némely embernél együtt nő ki a pocakjával, s aztán filiszterek csodálkoztatására magasan és állandóan maga előtt tartja”. „Nem csoda, ha az ifjúság elriad tőle.” És – tennénk hozzá – jól teszi, hogy elriad. Mert máris érzi a szagát annak, ami a világnézeti pocakban meggyűlt szél kiáradásával bemocskolja a levegőt. Az így született világnézet büdös és fertőző. Én nem ajánlanám fogyasztásra…

Ma van húshagyó kedd – vagy ahogy mifelénk még emlegetik: húshagyat. Ez a farsang utolsó napja, holnap már hamvazószerda, szigorú böjti nap, a húsvétot megelőző böjti időszak kezdete. Ezen a napon tartották hagyományosan a farsangtemetést: hol Illést, a szalmabábút égetik el; hol Konc király és Cibere vajda harcából ez utóbbi kerül ki győztesként; hol nagybőgőt temetnek. Persze nagy vigadalom közepette.

Fel nem foghatom, mi lehet az oka annak, hogy erdélyi magyar honfitársaim elsöprő többsége eleddig még a nemzetiregiok.eu című internetes oldalon sem kötelezte el magát az európai autonómia törekvések mellett. Attól félni, hogy valakik valahol számon tarthatják, hogy megtettük, botorság. Mellesleg, akit akarnak, amúgy is számon tartanak. Számolhatatlan site-okon. Már a bevásárlásaink, az általunk nézett tévéadók, a megvásárolt könyvek, barátaink listája, szexuális szokásaink, minden-minden lajstromozva van.

Az 1899. esztendő kilencedik hónapjának kilencedik napján Brassóban született Halász Gyula, aki később Brassaï néven vált világhírű fotóssá, gyakran emlegette a különböző interjúkban, hogy ennek a négy kilencesnek a születési évében meghatározó szerepe volt pályája alakulásában, persze mindezt inkább tréfásan semmint komolyan jegyezve meg.