Műsorok

Ma délelőtt, csak úgy kapásból, összefoglaltam magamnak, hány féle díjat osztanak ki évente Székelyföldön és rájöttem, hogy bizony a két kezemen sem tudnám megszámolni valamennyit. Az Orbán Balázs díjakat a Kovászna, Hargita és Maros megyei tanácsok osztják. Gábor Áron díjjal a Székely Nemzeti Tanács ismeri el a teljesítményeket. Vasszékely díjat Székelyudvarhelyen vehetnek át az arra érdemesek. Az Élő Székelyföld díj természetvédelmet és hagyományápolást jutalmaz.

A korrupció elleni harcnál nagyobb képmutató demagógia aligha képzelhető el. Ezt gondoltam sokáig hazai és nemzetközi esetek alapján. Ma már tudok nagyobbat, gyakran összefonódik az előbbivel: ez az igazságszolgáltatás függetlensége, amit az alaptörvény a hatalmi ágak egyensúlyának fontos elveként szabályoz. Tekintsünk egy példát.

Legalább is ezt érezzük, valahányszor színházba megyünk. A Gyergyószentmiklósi Színházi Kollokviumon és Bukarestben az Országos Színházi Fesztiválon látott előadások alapján állítom ezt. Jók ezek a színházi rendezvények, mert többszáz embert kiragadnak a közhelyeket sugárzó televízió karmaiból, megmentik őket a politikusok műkedvelő ripacskodásától, és hazaviszik a polgárt önmagához, bíztatva, hogy van még remény, csak vegyük észre értékeinket, és ne hajigáljuk el azokat a közéletnek nevezett embertelen, hazug világban.

A hírközlési eszközök fejlődésével együtt jár az igénytelenség elterjedése is. Míg Gutenberg előtt az írás-olvasás csak pár ember kiváltsága volt, s a könyveket kézzel másolták, hogy mások is hozzáférjenek, ma már bárki írásban közölheti gondolatait – ha vannak, ha nincsenek – a széles nyilvánosság előtt. A közösségi média rohamos elterjedése azt eredményezte, hogy bárki, akinek internet-hozzáférése és okos telefonja vagy számítógépe van – legyen az asztali, laptop vagy táblagép – felhasználói fiókot készíthet magának, s üzenőfalán azt tehet közzé, ami éppen csak eszébe jut: fotót a kismacskáról és a vendéglőben tálalt kajáról, kirándulása állomásairól, a családi eseményekről, s szöveges bejegyzést bármiről, ami eszébe jut.

Mintha a környező világ minden konfliktusa ugyanabból a forrásból táplálkozna, a kisebbségellenes indulatokból. Más szóval a nyelvi-kulturális kizárólagosság rögeszméjéből.
A kelet-ukrajnai konfliktusok nem azért robbantak ki, mert Ukrajna szinte egyik napról a másikra megfosztotta az ország többmilliós kisebbségeit elemi jogaiktól, és megpróbálta a legdrasztikusabb eszközökkel nyelvi-kulturális asszimilációra kényszeríteni őket. Nem.