Műsorok

Kell-e félnünk az újabb világháborútól? A politikai közbeszédben ez a kérdés újra és újra felbukkan, közben pedig a hétköznapi, úgynevezett…

Manapság sem megy ritkaságszámba, hogy amikor valaki betér egy modern képzőművészeti kiállításra és meglát egy absztrakt képet, akkor vagy azonnal kisomfordál az ajtón, vagy azt kezdi fejtegetni társának, hogy ilyent az óvodások is tudnának készíteni.

Vasárnap Nagyszalontán – születésének századik évfordulóján – felavatták Dánielisz Endre szobrát. A kiváló helytörténész, nyelvművelő és Arany-kutató bronzba öntött arcmása a helyi szoborparkkal szemben, egykori lakóháza közelében kapott helyet.

400 éve Apácán született az erdélyi magyar pedagógus, filozófus, kálvinista teológus, a magyar nevelésügy és az anyanyelvi tudományos ismeretterjesztés előfutára, az erdélyi puritánus mozgalom kiemelkedő alakja, az első magyar enciklopédista. Református szegény sorsú szülők gyermeke volt. Családja Apáca központi részén, a Nagyutcában élt, innen rajzottak ki  a Cserék a falu Rabszoros részébe. Ő azonban a szabad szellem tartományaiba tartott.

Nem, kérem, nem rosszul tudom a címül írt szót, csupán idézem mástól: egy bárgyú internetes híradás számolt be arról, hogy egy, a hegyen éjszakázó család sátrában tárolt élelmiszert akarta megdézsmálni egy arra kószáló medve, de szerencsére a család kutyája elijesztette a nagyvadat, majd a hegyimentők biztonságos helyre kísérték a felelőtlen kempingezőket. És felhívták a turisták figyelmét arra, hogy a sátorban ne tároljanak medvecsábító élelmiszert. Ennyi a hír, röviden.