Én nem vagyok egy Marx Károly, de a társadalmi egyenlőtlenségek olykor megdöbbentenek.
„Az ember az egyik nap békésen úszik a fürdőmedencéjében, a másikon meg csak nézi, ahogy nyalják a lángok” – mondta James Woods egy amerikai erdőtűz közben. Nyilván senkinek nem kívánjuk, hogy a háza a tűz martaléka legyen, de azért hányan mondhatnánk, hogy fürdőmedencénk van?! És Woods még a jobbik eset, elvégre ő sok filmben játszott, a Volt egyszer egy Ameriká-ban például remekül, ha úgy tetszik, mérhető teljesítménye van, szemben egy focistával, aki mindig a kispadot koptatja, vagy egy politikussal, aki szüntelenül hazudozik esetleg.
Igen ám, de hány jó színész lubickolhat az udvarán?! Csíky András egy bérház emeletén lakott, Vitályos Ildikó egy földszintes lakásban, holott száz fürdőmedencét megérdemelt volna mind a kettő. Suttogjuk, hogy az írók-költők-művészek kapnak egy kis többletet a nyugdíjukhoz, már ha beiratkoztak a művészi szövetségbe, amelybe tartoznának – de hát ez is milyen nevetséges! Mi van velük addig, amíg nyugdíjazzák őket?! Miért nem lehet polgári életük, mielőtt visszeres lenne a lábuk?!
Riccardo Muti híres nyilatkozata, miszerint egy focista többet keres, mint egy egész zenekar. A világ potmétere vagy mérlegének nyelve rosszul lendült ki, és régóta úgy áll. James Woods a fürdőmedencéjét siratja, míg Victor Rebengiuc arra panaszkodott néhány éve, hogy egyik napról a másikra éldegél.
The Geography of Hunger – ez Josué de Castro könyvének címe; kíváncsi lennék egy olyanra, hogy The Geography of Inequality. Mert az egyenlőtlenség az egyik legbosszantóbb folyamat, amely a világban történik.
És az, hogy az állam cserbenhagyja polgárait. Saját példámmal élve: már minden irányba tartozom, hogy a fogsoromat megcsináltathassam, holott harminc éve dolgozom, és azóta fizetem az egészségügyi járandóságomat is. Azelőtt pedig a szüleim fizették értem.
Az egyik siratja az erdőtüzet, a másik alig várja, hogy a fürdőmedencéje leégjen, ez ugyanis azt jelentené, hogy egyáltalán építhetett egyet. „Az egyiknek sikerül, a másiknak nem, a sors olykor nem tudja, mit akar.”