Mi a közös a haza bölcseként emlegetett Deák Ferencben, a legnagyobb magyarnak nevezett Széchenyi Istvánban, illetve a nemzet csalogányaként becézett Blaha Lujzában? Mindhármuk nevéhez egy állandósult díszítő jelző, úgynevezett epitheton ornans (epiteton ornansz) kötődik, amellyel többek között a keresztrejtvényekben is találkozhatunk.
A görög-latin eredetű kifejezés az antik eposzok meghatározó stíluseszköze volt, többnyire a bemutatott személy vagy jelenség legfontosabbnak ítélt tulajdonságát emelte ki, és sok esetben kiegészítette vagy helyettesítette a nevet. Például ilyen volt Homérosznál a bajnok Akhilleusz, majd ezek mintájára született meg egyebek között a Vörösmarty-féle fejedelmi Zalán.
Hogy miért épp ez a téma került terítékre? Elsősorban azért, mert két nap múlva lesz a haza bölcseként emlegetett Deák Ferenc születésének 223. évfordulója. Az 1848. április 7-én megalakult első felelős magyar kormány igazságügyi miniszterének a nevéhez Kossuth Lajos kapcsolta először a közismert díszítő jelzőt.
A mai részt a legnagyobb magyarral, Széchenyi István gróffal folytatom, akit ugyancsak Kossuth Lajos ruházott fel ezzel a jelzővel, annak ellenére, hogy állandóan vitáztak a politikai kérdésekben.
Most egy elég éles váltás következik, mivel a neves államférfiak után a magyar színjátszás nagy alakjával, a nemzet csalogányaként ismert Blaha Lujzával folytatom, aki Reindl Ludovika néven színészcsaládba született 1850. szeptember 8-án a szlovákiai Rimaszombatban. 1866-ban összeházasodott a cseh származású Jan Blaha karmesterrel, akinek vezetéknevét a férje négy évvel későbbi halála után is megtartotta.
Természetesen még számos olyan magyar személyiség van, akinek a nevéhez állandó jelző fűződik. Ilyen például az anyák megmentőjeként emlegetett Semmelweis Ignác, valamint az egri remete, azaz Gárdonyi Géza.
Nem hagyhatom ki azokat, akikre egyáltalán nem néztek jó szemmel a kortársak, sőt az utókor is rossz szájízzel emlékezik rájuk. Ilyen az ecsedi boszorkány jelzővel illetett Báthori Anna, valamint a brescai hiénának és véreskezű hóhérnak is nevezett Haynau osztrák császári tábornok.
