A román díszvendégség egyértelmű siker volt.
Október 2. és 5. között zajlott a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, amelynek Románia volt a díszvendége. Négy napon keresztül felvonult a kortárs román irodalom színe-java: a miskolci Műút folyóirat különszámot adott ki, megjelent az Adriana Babeți szerkesztette Regényszótár és több román regény fordítása.
Ez azonban mindig, minden díszvendéggel így van. De nem mindegyik díszvendég standja telik meg folyamatosan, és ritkán adódik, hogy egy eseményen még a többi stand tere is el legyen foglalva, mint másodikán délután, amikor Bartis, Dragomán, Tompa Andrea, Vida és Visky válaszolt Ioan T. Morar kérdéseire, és a csilláron is lógtak.
Mi lehet ennek az oka? Az egyik kétségtelenül a Román Művelődésügyi Minisztérium és a Román Kulturális Intézet munkatársainak professzionizmusa. Mindent megszerveztek, és többnyire hibátlanul, fordítót biztosítottak, moderátorokat kértek fel és cseréltek a megfelelő pillanatban, egyszóval lelkesen és hozzáértő módon szervezték meg az eseményeket. Kicsivel nagyobb lehetett volna a tér, ez azonban bizonyára a vásár szervezőin is múlt.
A másik ok a román irodalom egyre magasabb színvonala és egyre nagyobb elismertsége. Erről elsősorban Koszta Gabriella tehet, aki évek óta fordítja Gabriela Adameșteanu és Mircea Cărtărescu könyveit, de a többiekét is, az egyelőre kevésbé ismert írókét: a fesztiválra négy könyv jelent meg a tolmácsolásában. Fáradhatatlan és következetes munkájának mostanra ért be a gyümölcse.
Ám meg kell említenünk André Ferencet is, aki olyan jól képviseli Radu Vancu kötetének, a Kaddis Radnóti Miklósért címűnek a fordítását, hogy mindig telt ház előtt mutatja be, és a könyv a Magyar Narancs sikerlistáján is szerepel, méghozzá a harmadik helyen. Bogdan Crețu regényét pedig, a Mai puțin decât dragostea címűt, Európai Irodalmi Díjra jelölték.
Az sem mindegy, hogy Cărtărescu évek óta esélyes a Nobel-díjra, idén éppenséggel a harmadik helyen várakozott – legalábbis a fogadóirodák toplistáján.
Ezek az okok együttesen tették a román díszvendégséget feledhetetlenné, számomra mindenképpen. Mostantól eszembe fog jutni, valahányszor úgy érzem, nem érdemes a kultúrával foglalkozni.