Olyan könnyű normálisnak lenni! Mindig azt gondolni, hogy bármit teszünk, az a természetes, úgy van jól. Ha az ember nő, férjhez megy, ha férfi, feleségül vesz valakit, és gyermekei lesznek. Ha pedig magyar, fáj neki Trianon.
Annak külön bejáratú bája van, amikor mindezt egy olyan ember hangoztatja, aki kisebbségben nőtt fel, és ezerszer megtapasztalhatta a normalitás hátrányait, hiszen mindig vele szemben gyakorolták az „előnyöket”. A kisebbségi kissé mindig olyan, mint valami soha nem látott madár: érdekes, de inkább egzotikus: mi, mondja a többség, nem olyanok vagyunk, és ezt úgy érti, hogy a kisebbségi nem normális.
Mindez azért jutott eszembe, mert láttam egy gyönyörű videót. Koncz Zsuzsa és Jordán Adél együtt éneklik benne a Valaki kell, hogy szeressen című számot. Ez azonban persze azt is jelenti, hogy az 1972-es dalt ötven év múlva újra értelmezik. Borgesnek van egy nagyon meggondolkodtató esszéisztikus elbeszélése, a Pierre Menard, a Don Quijote szerzője. Az a lényege, hogy Pierre Menard, a huszadik századi ember, sokkal mélyebb és felkavaróbb művet írt, mint Cervantes, holott szövege szóról szóra követi az eredetit. A másféle tapasztalatok birtokában megváltozik a szöveg, noha betűje szerint ugyanaz marad.
Nos, a Valaki kell, hogy szeressen-nel ugyanez a helyzet. Akkor, 1972-ben, egyszerűen azt jelentette, hogy aki szerelmes, azt hagyni kell, hadd élje meg, amit érez. Meg volt benne sok frissesség is és lázadás a puha diktatúrában.
2022-ben, amikor a Jordán Adél-os felvétel készült, egészen mást jelentett, és főleg Jordán Adélnak köszönhetően. A színésznő Székely Kriszta rendezővel él együtt. A dal tehát arról szól most már, hogy aki egy azonos nemű emberbe szerelmes, azt hagyni kell, hogy élje meg, amit érez. Senkinek nincs joga beleszólni abba, amit érzünk, mert az érzés olyan, mint a tehetség: megelőz bennünket és túlnő rajtunk. Nem ítélhető meg hétköznapi logikával.
A videóban látszik az egykori Koncz Zsuzsa, ez a szép, szabad lány, a mai Koncz Zsuzsa, ez a bölcs nő, és Jordán Adél, ez a bonyolult szépség. A végén pedig összeborulnak, hogy egyértelmű legyen: ma is, tegnap is, mindketten ugyanazt gondolják.
Szép a szabadság, kell is.