Ma van május 1-je, néhány nap múlva, a hónap első vasárnapján pedig az anyákat ünnepeljük.
A munka ünnepe – amelyet korábban a munkások ünnepeként is emlegettek – egy olyan ünnepnap, amelyet a nemzetközi munkásmozgalmak harcoltak ki; hivatalos állami szabadnap, amikor a munkások által elért gazdasági és szociális vívmányokról is megemlékezünk.
Az eredete az ipari forradalomig nyúlik vissza: a 10–16 órás munkaidő 8 órára való csökkentését 1817-ben javasolta egy szocialista brit gyártulajdonos, Robert Owen, aki a munkások követelését a hangzatos „nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra egyéb tevékenység” szlogennel tette közzé.
Néhány évtizeddel később a munkások tüntetésekkel és sztrájkokkal követelték az emberközelibb munkaidőt, többek között Chicagóban is, ahol 1886. május 1-jén a munkás szakszervezetek sztrájkolni kezdtek a nyolcórás munkaprogram bevezetéséért. A megmozdulás végül a következő egy-két napban is folytatódott, május 4-én pedig elmérgesedett a helyzet, ugyanis a sztrájkoló munkások közé vegyült anarchisták egy bombát dobtak a rendőrök közé, akik azonnal tüzet nyitottak válaszként. A haymarketi zavargás néven elhíresült eset felháborodást váltott ki világszerte, olyannyira, hogy az elkövetkező években több helyszínen is emléktüntetéseket rendeztek.
Május 1-je egyébként katolikus ünnep is, Munkás Szent József, a munkások védőszentje tiszteletére.
Ugyancsak május 1-jéhez kötődik a májusfa állítása, amelynek az eredetéről a magyar ügyvéd és királyi táblai fogalmazó, Pest vármegyei központi ügyész, Réső Ensel Sándor így írt 1867-ben: „Szent Jakab és Szent Fülöp midőn térítgetni jártak, útitársuk lett Valburga nevű szűz hajadon; ezt ebbéli cselekvényéért a pogányok tisztátalan személynek nyilváníták, s rágalmazták. A leány azonban, hogy elűzze a gúnyolódókat, elővette vándorbotját, letűzte a földbe, előtte letérdepelt, imádkozott, s erre alig múlt el egy-két óra, midőn a pogányok szeme láttára leszúrt bot kizöldült. Ez volt Szent Jakab apostol napja virradójára (május elsején). Nőtlen ifjak ez időtől ez okon szoktak magas zöldfát jó magaviseletű hajadonok ablaka előtt felállítani, még pedig ha lehet, észrevétlenül.”
Mielőtt elbúcsúznék Önöktől, néhány szóban kitérnék az anyák napjára, amelyet mi május első vasárnapján tartunk – tehát idén 4-én ünnepeljük az anyákat, illetve a nagymamákat is. Magát a kifejezést a magasztos érzelmi töltet ellenére kisbetűkkel írjuk.