Meghalt 88 éves korában Szilágyi Júlia esszéíró, irodalomkritikus, tanár és gondolkodó – adta hírül a Transtelex.ro. Életével és munkásságával mindannyiunknak példát mutatott. Szellemi szenvedély, emberi tartás és függetlenség jellemezte őt egész életében, olyan értékek, amelyekért soha nem engedett a hatalomnak és a középszerűségnek – írja a kolozsvári hírportál.
1936. augusztus 1-jén született Kolozsváron, egy olyan családban, ahol a kultúra és az erős nők hagyománya meghatározta világképét. Sorsát gyermekkorától kezdve áthatotta a történelem brutalitása: zsidó származása miatt üldözték, menekülnie kellett, megélte a háború és a totalitarizmus legsötétebb éveit. Ez azonban nem törte meg, hanem még inkább megerősítette benne a szellemi szabadság iránti vágyat és az emberekbe vetett hitet.
Irodalomkritikusként kezdte pályáját: a Korunkban indult 1958-ban, 1969-től a kolozsvári lap belső munkatársa lett. Hamar felismerte, hogy a művészet nem választható el az egyéni erkölcsi felelősségtől. Az esszé lett az ő igazi műfaja – nemcsak írásformaként, hanem egyfajta szellemi magatartásként is. Írásaiban mindig az egyéni és kollektív felelősség kérdését boncolgatta, mély gondolatisággal és bátor őszinteséggel. Első könyve kismonográfia vagy nagyesszé volt Swiftről (1968), a forradalom előtt mindössze egyetlen kritika- és esszéválogatása jelent meg (A helyszín hatalma, 1979). Csak 1992-től taníthatott a kolozsvári egyetemen, beszélgetései a diákokkal gyakran a lakásán zajlottak. Olyan könyvek fűződnek nevéhez, mint a Mit olvas, Hamlet herceg?, Versenymű égő zongorára vagy az Álmatlan könyv, amelyben önéletrajzi emlékeit osztotta meg.