Életének 107. évében elhunyt szombaton Mihai Șora esszéíró, filozófus, a kommunista diktatúra bukása utáni hazai közélet egyik legaktívabb, egyben legnépszerűbb alakja.
A filozófus az Osztrák-Magyar Monarchia állampolgáraként, egy ortodox pap fiaként 1916-ban született a bánsági Temesjenőn. Eugene Ionescóval együtt kapta meg 1938-ban a Bukaresti Francia Intézet ösztöndíját tanulmányai párizsi folytatásához. Grenoble-ban doktorált 1944-ben, és Párizsban dolgozott kutatóként. 1948-ban hazalátogatott Romániába, a kommunista hatóságok azonban nem engedték visszatérni Párizsba. A kommunista diktatúra idején előbb a külügyminisztériumbandolgozott rövid ideig, majd később az irodalmi és a művészeti könyvek állami kiadóját vezette. Az 1960-as években ő indította el a Mindenki könyvtára (Biblioteca pentru toți) új sorozatát, amely néhány év alatt a román- és a világirodalom több mint 400 művét jelentette meg több mint 24 millió példányban.
A Ceaușescu-diktatúra 1989-es megdöntése után már 73 évesen vállalta el az oktatásügyi tárca vezetését a Petre Roman által vezetett első, ideiglenes kormányban. A rendszerváltás óta eltelt három évtizedben számos alkalommal emelt szót a jogállamiság, a szólásszabadság, a demokratikus értékrend védelmében. A filozófus többször is állást foglalt az önálló romániai magyar egyetem létrehozása mellett. A Bálványosi Nyári Szabadegyetemen és Diáktáborban (Tusványos) 2000-ben tartott előadásában elmondta: erdélyi románként azért küzd a magyar egyetemért, mert jól tudja, hogy Trianon előtt jeles erdélyi magyar értelmiségiek is harcoltak a román nyelvű oktatás bevezetéséért.