Nagykeddi műsorunkban bejátszuk Markó Béla Passiójáték című szonettekoszorúját a szerző felolvasásában. Markó Béla 2014-ben írta Krisztus szenvedésének történetét Részegh Botond képzőművész fejsorozatához. Adásunkat Johann Sebastian Bach Máté passiójával illusztráljuk.

Markó Béla: Passiójáték
15.
(mes­ter­szo­nett)


Cso­rog a fény a megnyílt ko­ponyából,
de las­san-las­san úgyis fel­te­lik
a saját árnyékával reg­ge­lig,
s kilép a lélek régi ott­honából,

hi­szen sötét lesz bent talán örökre,
mint egy fe­ke­te lyuk­ban, egy­begyűl
ismét a vér, genny, nyál, könny leg­belül,
s kint száraz min­den, sodródik zörögve

kihúzott fogként egyszülött fiad,
s ez sem te vagy, hát ak­kor te ki vagy,
se láb, se kéz, se száj, se szem, se hom­lok,

mert egytől egyig szétválaszt­ható,
s mind fáj ugyan, mégsem vállal­ható
a test, amely olyan könnyen le­bom­lott.