Vannak olyan veszteségek, melyek megfogalmazására suta a szó, béna a gondolat. Szőcs Géza elment. Már életében a romániai magyar közösség, de Románia teljes szellemi-politikai életének is meghatározó, transzilván jelensége volt -írja Csutak István Szőcs Géza búcsúztatásában, majd a költőt idézi, aki 1984-ben többek között így vélekedett:„[…] Olyan furcsa korban kellett élnem, mikor igen könnyen rajta ragadt az emberen mindenféle címke; például nem az számított „nacionalistának”, aki – mondjuk – bezárt egy másik nyelvű iskolát, hanem azt volt szokás reakciós, soviniszta, idegen pénzen bérelt kútmérgezőnek nevezni, aki ezeket a dolgokat (többnyire bátortalanul és tökéletlenül, de) megpróbálta szóvátenni.” […] Szeretném, ha azt is tudnád: nem voltam szűkagyúan elfogult ennek a nemzetnek (és semelyiknek) a javára. Olyan furcsa korban kellett élnem, ….” (Szőcs Géza, Végrendelet-kommentár, 1984. május 10. én) – a mai Észpresszóban a költőre, illetve barátjára, a szintén tavaly elhunyt Marius Tabacu műfordítóra emlékezünk – tartsanak velünk!