Július 29-én lesz 14 éve annak, hogy egykori jegyzetírónk, Szász Jánnos író, költő, Pulitzer-emlékdíjas újságíró, műfordító nincs már közöttünk. Ma rá emlékezünk, mégpedig egy 2007-ben készült adásunkkal. Ezt követően Mărcuţiu-Rácz Dóra a Helikon irodalmi folyóirat júliusi lapszámainak tartalmát ismerteti.
Szász János 1927. július 14-én született Belgrádban, Temesváron nőtt fel, Kolozsváron járt egyetemre, majd élete java részét Bukarestben élte le. Csaknem tíz évig, 1948 és 1957 között, a legjelentősebb erdélyi irodalmi hetilap, az Utunk főszerkesztő-helyettese volt, 1957 és 1968 között a bukaresti Előre napilap rovatvezetője. 1970-től főként A Hét hasábjain publikált. A rendszerváltás után évekig a Bukaresti Rádió jegyzetírója volt, emellett az Előre utódában, a Romániai Magyar Szóban és az Új Magyar Szóban is publikált. Az erdélyi magyarság egyik legjelentősebb véleményformálója volt.
Riportjaiban, regényeiben és esszéiben nemzedékének létkérdéseit vette górcső alá, s az erdélyi magyarság egyik elismert véleményformálójává vált. Irodalmi igényű, rendkívüli műveltséget és őszinte önreflexiót tükröző naplóját hetente ezrek olvasták. Számtalan művet fordított románból magyarra. Többek között Ion Luca Caragiale műveit.
1979-ben megkapta a romániai írószövetség díját, 1994-ben a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete tüntette ki életműdíjjal, 1995-ben pedig a budapesti Pulitzer Emlékdíjat vehette át. Szász János 2006. július 29-én, 79 éves korában hunyt el Bukarestben.