A Román Akadémia elnöke, Ioan Aurel Pop szerint a trianoni szerződés forró téma napjaikban. A Román Rádiónak adott nyilatkozatában Pop hangsúlyozta, kötelezően külön kell választani a tényszerű valóságot a jogi jellegűtől. A térségben lévő régi rendszer 1918-ban és nem 1920-ban változott meg. 1918-ban négy birodalom omlott össze, új államok alakultak, vagy újra egyesültek etnikai és nemzeti kritériumok alapján.
E gyökeres változást a népek XVII. században kezdődő és később egyre hangsúlyosabban megnyilvánuló nemzeti emancipációja okozta – hangsúlyozta a Román Akadémia elnöke. Hozzátette, a változásra az első világháború adott alkalmat, amely a népakarat beteljesülésének kedvezett a központi hatalmak legyőzése következtében. Az új tényállást később 1919-1920-ban szentesítették a párizsi szerződések alapján. A Trianon egyik mozzanata a folyamatnak, de a románok, csehek, szlovákok, horvátok számára a változás csúcspontja 1918-ban volt, 1920-ban csak nemzetközi szerződésekkel rögzítették a tényállást – állapította meg. Ezeknek a népeknek a meglátása szerint nem a nagyhatalmak hozták létre az újraegyesült Romániát vagy Csehszlovákiát, illetve Horvátországot, hanem ezek a népek saját kezükbe vették valahogy sorsukat – mondta el a Román Akadémia elnöke a Román Rádióban. Ioan Aurel Pop szerint a magyar nép természetesen rendkívüli traumát szenvedett, mert a történelminek nevezett Magyarországra halálos csapást mértek. A többségében szlovákok, horvátok, románok és szerbek lakta történelmi magyar területek kétharmadát vesztette el az ország, a magyar elit azóta is, bizonyos árnyalatokkal hangsúlyosabbá tette ezt a tragédiát, vagy amint egyes történészek nevezik a trianoni katasztrófát. Inkább szentimentális-történelmi látásmódról van szó, mint valóságalapú-jogi perspektíváról – véli a Román Akadémia elnöke.